Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

csolt közterhek viselése, az állami és helyhatósági szabályozások és kényszerítések tartalma és elviselhetősége. Mielőtt szűkebb témánk tárgyalását megkezdenénk, érzékeltetni próbáljuk a hivatalos, de korrigáló megjegyzések nélkül erősen félrevezető népszámlálási adatokkal, hogy a tanyavilág közigazgatásának ügye a lakosság nagyon jelentős részét személyében érintette illetve érdekelte. Az összlakosság és a külterületi lakosság lélekszáma 1910 és 1930 között Külterületi lakosszám 1910 1920 1930 8 362 9 416" 10 635 2 168 2 353 3 581 A népszámlálások „külterületi" adatai a hivatalos belterületeken kívül összeírottak számát jelzik. Alapvető tévedés lenne a külterületi népességet tanyainak minősíteni. A Szőlőket csak 1936-ban, az 1922-től beépülő Rákóczitelepet még később nyilvánították belterületté. A Szőlőknek 1910-ben 2143, 1920-ban 2428, 1930-ban 2642 lakosa volt, Rákóczitelepnek 1930-ban 1460. Sem e két településrészre, sem Gyopárhalmára, sem Bónum java részére nem érvényesek a tanyai település fő jellegzetességei, mint ahogy a húszas években keletkezett Gyökeresre vagy a nagyobb szentetornyai majorokra szintén nem. A „tisztán" tanyai lakosság számát jelenlegi ismereteink alapján csak hozzávetőleges becsléssel tudjuk megadni 1930-ra vonatkozóan. (Kifejezetten a paraszti tanyás gazdálkodást szolgáló tanyákon lakókat véve figyelembe, nem számítjuk hozzájuk sem az uradalmi majorokban, sem pedig az utóbb joggal belterületté nyilvánított településrészeken élőket.) így közelítve a számokhoz 1930-ban Orosháza akkori határában négy-ötezer, Szentetornyán egyezer-másfél ezer, Cinkuson és Tatársáncon fél ezer, együttesen öt és fél ezer-hat és fél ezer, megengedőlegesen hét és fél-nyolcezer lehetett a valóságosan a tanyákon élők száma városunk mai területén. Nem vitás, hogy a „külterületi" kategóriába sorolt, ám a belterülettel jellegükben, de mindenekelőtt funkcionálisan összekapcsolódott településrészek kommunális „fejlettsége" általában nem volt jobb, mint a tanyavilágé. Közigazgatási, egészségügyi, kereskedelmi, közlekedési, művelődési, rendészeti, postai stb. ellátottságuk azonban — ha egyedül a fizikai megközelíthetőséget nézzük is — a zártabb vagy tömörebb beépítésű városrészeknek eleve kedvezőbb volt. A tanyai (külterületi) közigazgatás kérdése még így is a város mostani területén 1930-ban lakó népesség mintegy negyedrészének az életét érintette. Természetesen másként az orosházi tanyavilágban, mint Szentetornyán, s más problémakörben a Vásárhelyi puszta északkeleti részén. Vizsgálódásunk elsősorban a tanyavilágra irányul, esetenként azonban a külterületi státuszú és belterületi „elbánást" követelő településrészekről is szólnunk kell, a kérdéskörök egykorú összekapcsolódása miatt. Az állami, megyei és helyi szakigazgatást a jogi minősítés vezette, s számukra hivatalosan csak a bel- és a külterület létezett. Ebben nehezen lehetett változást elérni. Összlélekszám 1910 1920 1930 Orosháza 22 264 24 07924 926 Szentetornya 5 231 5 506 5 732