Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

A TANYAI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETE A MAI OROSHÁZA TERÜLETÉN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A VÁROSSÁ ALAKULÁSIG Orosháza 1744-ben újrakezdődött történetében közel két évszázadot jelent az az időszak, amikor az Alföld egyik jellemző vonását hordozó tanyavilág, meghatározó vagy számottevő tényezőként, az élet része volt vagy része maradt. A mintegy kétszáz év több nagy szakaszt mutat, amelyek tartalmuk és minőségük szerint nagy különbségeket takarnak s további belső elhatárolásokat kívánnak. A részletesebb kifejtés kötelezettsége alól nagyobbrészt a szakirodalom,

1 kisebb részben pedig dolgozatunk témaköre ad felmentést. Annyit azonban még így is előre kell bocsátanunk, hogy az orosháziak által benépesített — tehát az 1945 végéig érvényes településhatáron jóval túl fekvő — tanyák históriájának korszakait átmeneti évtizedek kötötték össze. Ebből következőleg konkrét évszámokhoz köthető tanyatörténeti fejlődésmenetről nem beszélhetünk; a szakaszok egymással ölelkeznek, ugyanakkor legjellemzőbb, legerőteljesebb részeiket egyértelműen meg lehet jelölni. A területi különbségek és fáziskésések igen nagyok lehettek. Az elmondottak alapján az 1780-as évek elejétől nyolc-tíz évtizedet számíthatunk a tanyarendszer kialakulásának időtartamára. A kialakulást egyfelől a jobbágyfelszabadítás következményei (a szabad birtokforgalom), másfelől pedig a közlegelők felosztása és művelésbe vonása választotta részekre. A mai Orosháza határa közismerten — 1946-1947 óta — három korábbi fő területrészből áll: a város hagyományos terrénumából (20 357 kat. hold), az 1946-ban csatlakozott Szentetornyából (1930-ban 15 967 kat. hold), továbbá Hódmezővásárhely határának cinkusi és tatársánci földjeiből. A kisebb területi átcsatolásokkal együtt Orosháza bel- és külterülete az 1941. évi 11 830 hektárról 20 216 hektárra növekedve állandósult. A tanyarendszer kiformálódásának felerősödését a Vásárhelyi puszta 1850. évi, az orosházi közlegelő 1859. évi és az Orosháza részét képviselő, legelőként használt Kiscsákónak 1863-ban megvalósított felosztása hozta magával. 1850 előtt csak Orosháza eredeti „törzsterületén" bontakozott ki a tanyás gazdálkodás. Az 1904-ig két községből álló Szentetornya állapota sajátosnak mondható: A kiépült belterülettel rendelkező, igen csekély határral bíró Szabadszentetornyán mindössze 15-20 tanya volt, a kis híján 15 ezer kat. holdas — faluszerű tömörüléssel nem bíró — Pusztaszentetor' MÁDY ZOLTÁN: Orosháza határának története. — Orosháza néprajza. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 7-24.; Az orosházi tanyavilág átalakulása. Szerk. Tóth József. Orosháza, 1985.; NAGY GYULA: Parasztélet a Vásárhelyi pusztán. Békéscsaba, 1975.; A magyar tanyarendszer múltja. Szerk. Pölöskei Ferenc és Szabad György. Bp., 1980.