Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

vábbi terjesztésre az Implom József vezette városi múzeumba került. A múzeumi példányok zöme eladatlan maradt. Igaz, azonnali kifizetéssel 35 pengőbe, részletfizetés esetén 39 pengőbe került a három kötet (Scherer kétkötetes műve csak Veress Endre oklevéltárával együtt volt megvásárolható), az érdeklődés gyengesége mai gondolkodással mégis nehezen érthető. Néhány célzatosan félremagyarázott sor ürügyén Scherert a tartalékos katonatisztek is megtámadták, a sajtópert viszont elvesztették. A teljes önzetlenséggel dolgozó történészt munkájának felemás korabeli gyulai fogadtatása nagyon elszomorította, joggal érezte úgy, hogy a város polgárságának hangadó része nem állt ki mellette. A monográfia és az oklevéltár szakmai értékelése ugyanakkor szinte minden vonatkozásban elismerő volt. A legelső baráti gratulációt 1938. július 24-én Banner János (akkor szegedi régészprofesszor) írta: „Ha az életben többet nem dolgozol, akkor is örökre beírtad a neved azok közé, akik a tudományt a tudományért művelték. Ne is szóljunk arról, hogy városodat és a megyét hálára kötelezted." Mályusz Elemér a monográfia középkori, XVIII. századi és legújabb kori részét olvasta át sok tanulsággal s egy igen jellemző 1784. évi gyulai ténycsokrot azonnal hasznosított sajtó alatt lévő könyvében. Pogány Kálmán művészettörténész a gyulai várról és Munkácsyról szóló adatokat emelt ki tanulmányához a frissen megjelent Scherer-kötetből. A gyulai Békés c. lapban Erdélyi László szegedi történészprofesszor, a Levéltári Közleményekben Glaser Lajos, a Századokban Gyalókay Jenő, a Magyar Szemlében Eperjessy Kálmán szegedi főiskolai tanár, a korszerű helyismereti kutatás egyik úttörője elemezte elismeréssel a monográfiát. Veress Endre oklevéltárának átírási módszerét ketten is tévesnek ítélték, regesztázó megoldását szintén. A harmincas évek végétől Scherer monográfiája a tájunkról származó helytörténeti irodalom leggyakrabban idézett műve lett, nemcsak a középkorral vagy a XVIIIXIX. századdal foglalkozó köztörténészek és gazdasághistorikusok, hanem a néprajzkutatók, a gazdaság- és településföldrajz, a nemzetiségi kérdések kutatói körében is. A monográfia példásan fegyelmezett szerkezete, adatainak pontossága, értékeléseinek megalapozottsága, tudományos színvonala kiállta az idők próbáját. A benne összegzett kutatómunka során feltárt forrásanyag mélysége és a feldolgozás módszeressége a monográfiát azokban az években is mellőzhetetlen kézikönyvvé tette, amikor a XX. századi részeket csak korlátozottan volt szabad felhasználni. Hanzó Lajosnak, Implom Józsefnek, Dankó Imrének, Elek Lászlónak, Halmos Bélának, Hunya Sándornak, Szilágyi Miklósnak, Szerdahelyi Istvánnak, Kiss Anikónak, Kósa Lászlónak, Bencsik Jánosnak és másoknak az érdeme, hogy „a Scherer" mindig az alapműveknek kijáró elismerésben részesült, s az utolsó negyedszázadban a város múltja iránt érdeklődők naponta keresik a példányait féltve őrző Mogyoróssy Könyvtárban, a Megyei Levéltárban, az Erkel Ferenc Múzeumban. Az újabb nemzedékek szemében a monográfia iránti elismerés érzékelhetően megnőtt. A várostörténeti kutatás az 1950-es évek végétől ismét újra szervezőkre talált. Kiinduló pontja mindig Scherer Ferenc szintézise volt. A monográfiát — korszerű megyetörténeti összefoglalás Karácsonyi János 1896ban megjelent műve óta más nem lévén — nem egy esetben az egész Békés megye históriájának megismeréséhez használja az olvasók serege, főként az 1849-1918 közötti korszakokra vonatkozóan.