Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

A teljesség igénye nélkül felsorakoztatott tényekből és minta jellegű példákból csak a felvidéki vármegyékből induló hivatalnoknemesi migráció tényét és valószínűsíthető méreteit, földrajzi irányait mutathatjuk be, s jelezhetjük az alföldi vezető rétegbe történt beilleszkedésük útját. Mindezek azonban inkább csak a további kutatási feladatok körvonalazása szempontjából jelenthetnek valamit. A Felvidék és az Alföld közötti migráció paraszti tömegeiről, köztük különösen a szlovák jobbágyság mozgásáról, letelepedéséről és továbbvándorlásáról fontos kutatási eredmények állnak rendelkezésünkre. A jobbágy vándorlás részleteinek feltárása még sok energiát kíván ezután is. Vele párhuzamosan ugyanakkor mindinkább szükséges a nemesség alsóbb rétegeinek, továbbá a honorácior értelmiséghez tartozóknak a kutatása is. Másként sem az államhatalom, sem pedig a földesúri hatalom végrehajtó apparátusa, annak jellemzői nem ismerhetők meg közelebbről. Az alföldi területeken ez fokozottan érvényes. A síkföldi megyékbe költöző nemesek, iskolázottabb nem nemes elemek elbocsátó felvidéki körülményeinek, vagyoni helyzetének, életmódjának, mentalitásának tüzetes feltárását az alföldi pályarajzokkal lehet és kell folytatni. Az alföldi hivatalokat vállaló kisnemesség, az armálissal rendelkező mesteremberek és értelmiségiek, de a honoráciorok is legalább másfél évszázadon át tartották a kapcsolatot a felvidéki atyafiakkal. Ennek tartalmából leginkább az iskolázás, főként a protestáns iskolakultúra története őrizte meg az ismertebb vonásokat. A felvidéki nemesség egy részének az alföldi megyékbe vándorlása nyilvánvalóan nemcsak a török pusztítás miatt elfogyott, elfutott ottani nemességet pótolta, hanem az oszmán hódítás utáni újjászületés késő feudális keretek közötti kibontakozását is jelentősen elősegítette. A Neoacquistica Commissio működése utáni új földesurak és a centralizált államhatalom érdeke, bizonyos mértékig a néptelen vagy igen gyér lakosságú alföldi területekre vándorló jobbágynépség érdeke és jövője is megkívánta a közigazgatási, gazdasági, egyházi és kulturális élet kereteinek, működési mechanizmusának megteremtését és stabilizálását. A felvidéki megyékből az Alföldre vándorló parasztság és a hivatalviselésre vállalkozó nemesség közötti addigi társadalmi szakadékot a migráció szembetűnően elmélyítette. A leköltöző nemesek a hatalom képviselőiként, előjogaiknak az alföldi viszonyok közötti „felértékelődése" tudatában és jegyében éltek és viselkedtek, s ez leszármazóikra szinte fokozottabban érvényes. A hatalomhoz illeszkedés szándéka, a nyelvi és kulturális asszimilálódásra való készség már a 18. század végén érvénesült körükben. Velük szemben az Alföldre települő, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű jobbágyság hosszú ideig töretlenül megőrizte népi kultúrája meghatározó elemeit.