Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
szerződve — a kincstár akkor még nem szüntette meg. Az országgyűlés majd csak 1884-ben határozta el a pécskai uradalomhoz tartozó csanádi-aradi kamarai birtokok végleges eladását. A megtelepülés előzetes kincstári feltételei 1858 tavaszától 1859 nyaráig a birodalmi pénzügyminisztérium többször is hivatali csatornákon és a hírlapokban közzétette azt a magyar és német nyelvű hirdetést, 17 amely a Bánhegyesi pusztán 3600 ezerszáz öles hold és 490 négyszögöl (azaz 2475 kat. hold 490 négyszögöl avagy 1424 hektár és 454 négyzetméter) eladásáról szólt. A hirdetmény részletesen tájékoztatott „egy földmívelési gyarmat", az új község tervéről és a fizetési feltételekről. A tervezet 60 nagyobb és 90 kisebb gazdaságról, 50 iparos és „kézmunkás" házhelyről, továbbá a közösségi élethez szükséges telkekről, területekről készült. Azért érdemes részleteiben ismertetnünk, mert a terv ugyan számos változással valósult meg, de a fő vonala megmaradt. (A területi részadatokat a hirdetményben szereplő 1100 négyszögöles „kisholdákban" közöljük.) A hatvan „nagyobb" gazdaságra egyenként egy holdas házhelyet és belső telket, a falu szélén két hold takarmányos területet, továbbá egy tagban kimért 30 hold szántóföldet terveztek. (Együttesen 1980 holdat foglalva el a felkínált 3600-ból.) Egy gazdaságért 1858-ban 4000, 1859-ben pedig 3600 forint vételárat kért a kincstár. A földterület mérete egy idő után lehetőséget kínált egy-egy módosabb parasztcsalád megalapozásához. A kilencven „kisebb" gazdaságra szintén egy holdas házhelyet, két hold takarmányost és egy tagban kimérve 12 hold szántóföldet számítottak, együttesen 1350 holdon. A gazdaságonkénti vételárat 1858-ban 2000, egy évvel később 1800 forintban állapították meg. Ezeken a „birtokokon" egy-egy kisparaszt család találhatott megélhetést. Az iparosok és „kézmunkások" részére szánt házhelyek egyenként csak egy belterületi holdat jelentettek. így összesen ötven holdat foglaltak el. Takarmánytároló helyet sem biztosítottak nekik. A házhely egyenkénti árát 200 forintban szabták meg. Az elképzelés nem számolt a napszámból, részességből élők jóval nagyobb arányával, de jószágtartásuk férőhely- és zöldtakarmány-igényeivel sem. Községi és közösségi célokra összesen 220 holdat és 490 négyszögölet jelölt meg a tervezet. A község négy egyholdas házhelye, a templom, a papi illetményföld, az iskola, stb. 125 holdra terjedt. Közlekedési utakra, szabad terekre további 91 hold 490 négyszögölet számítottak. A közcélú területek vételárát megfelelő arányban eleve „beépítették" a földek és házhelyek árába. Feltűnő, hogy a közlegelő nem került bele a tervezetbe. Ahhoz bérlet útján juthattak a lakosok. Nem terveztek temetőt sem. A közzétett fizetési feltételek a magasra szabott vételáron túl nagyon szigorúak és kedvezőtlenek voltak. Az egyénenként a pécskai uradalomnál megkötendő szerződés aláírásakor a vételár negyedrészét azonnal le kellett volna fizetni, a fennmaradó össze17 BML uo. 591/1858. 3087/1859. Gazdasági Lapok, 1859. ápr. 28. „Telepítvényi hirdetés."
