Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

Vásárhely közgyűlése élesen ellenezte a tervet s a mágocsoldali kirendeltség fejlesztésével a kérést teljesítettnek tekintette.

91 Vásárhely vezetését az újraéledő elszakadási törekvések elvi állásfoglalásra és ellenállásra kényszerítették, hiszen a határnak már a harmadát érintették a különböző kérelmek, beleszámítva a Mártélyon megerősödött önállósulási mozgalmat is. A nagy kiterjedésű határ fenntartásának hagyománya és az alapvető szerepet játszó városi költségvetési-háztartási érdekek ismeretében érthető és természetes, hogy Vásárhely közgyűlése és vezetői ragaszkodtak a város területéhez. A város lakossága számára sem volt közömbös, hogy megmarad-e a nagy külterület. Ebben szintén a hagyományok, az érzelmi indítékok játszottak közre, innen eredt az ügy számottevő visszhangja, a körülötte felcsapó szenvedélyek ereje. Vásárhely vezetőit a lokálpatrióta közhangulat is kényszerítette tehát arra, hogy ellenezzék az elcsatolásokat, s a kirendeltségek fejlesztésével biztosítsák a város területi nagyságának fenntartását. Ebből az álláspontból fakadt, hogy amikor az általános közigazgatási reform előkészítése jegyében a tanyás megyék és nagyobb városok (Szeged, Vásárhely, Kecskemét, Makó stb.) 1947. április 18-19-én Kecskeméten értekezletet tartottak, Vásárhely képviselője is a nagyhatárú városok területének épségben hagyását követelte. A tanácskozás egyébként egyhangúan elítélte az elszakadási és önállósulási terveket. Az értekezlet általában nem adott többet a harmincas években hangoztatott elveknél, bár a távlatokra nézve felvetette a kirendeltségek önálló községekké alakulását, s azután a törvényhatósági városok irányítása alá helyezését.

92 A demokratikus légkörben a politikai pártok pusztai szervezeteiben, az olvasókörökben erősödött föl a nagyobb önállóság vagy az elszakadás követelése. Különösen Kardoskuton, ami az előzmények ismeretében teljesen érthető. 1946-ban, a cinkusi és tatársánci rész elcsatolását megelőző véleményfelmérés során, az egyik kardoskúti gyűlésen újra Juhász Nagy Vilmos állt elő az önálló községgé alakulás tervével. A város vezetői különböző ígéretekkel akarták lecsendesíteni a szervezkedést. Ez már nem segített. Juhász Nagy lakostársai nevében kijelentette: „a különféle nagy ígéretekből annyit kaptunk már, hogy ha az mind a padláson volna, menten ránk szakadna."

93 A régi városvezetés a soha be nem váltott ígéretekkel annyira lejáratta magát, hogy az őszintén ígérgető új vezetésnek sem hittek már a kardoskútiak. A különválás szándéka egyre nyíltabbá vált. A kardoskútiak — miután kiderült, hogy az Orosházához csatlakozás helyett önállósulni akarnak — 1946-ban nyújtották be a községalakítás tervét a belügyminiszterhez. A Békéssámsonhoz tartozó Gyulamező és Takarospuszta lakosságának egy részét is meggyőzték arról, hogy érdemes az alakuló Kardoskut községhez csatlakozniuk. Emiatt Békéssámson kárpótlásul Csanád megyei területeket követelt magának.

94 A közigazgatási reformmal kapcsolatos országos viták elhúzódása miatt 1948-ig a kardoskútiak ügye sem haladt előre. 1948 nyarától a kormány gyorsan intézkedett a ha91 CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 664/1946. alapsz. 92 Az értekezlet anyagának összefoglalása: CSML Makói Egysége. Makó város polgm. ir. 1819/1949. alapsz. (15266/1947. ikt.) 93 Juhász Nagy Vilmos: „Elszakadási törekvés" c. id. feljegyzése 94 BML Békés vm. tvh. biz. közgy. jkv. 156 és 157/1946.