Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

gyakoribb lett az egészségvédelmi intézkedések sora, többet áldozott az állam a szociális helyzet javítására. A másik oldalról ugyanakkor a folyamatos inflációval megterhelve a kötelező beszolgáltatás kíméletlen rendszere, a vetésterület hatósági előírása, az igáslovak és a vágómarhák kötött áron történt igénybevétele, az üzemanyag-korlátozás, s mindenek felett a férfiak tömeges behívása és értelmetlen pusztulása, majd a hadi cselekmények miatti közvetlen áldozatok sora tartozik a mérleghez. *** A mi megyénk és általában az Alföld a fronton és a hadifogságban, valamint a holocaust színhelyein, s csak igen kis mértékben a térségünkben lejátszódott harci események során vesztette el lakosságának igen jelentős részét. Az emberveszteség mindamellett nem volt olyan mértékű, hog^y az agrártermelés lehetőségeit tragikus arányban visszafogta volna. Szembetűnőbb volt és évekig megmutatkozott a lóállomány igen súlyos csökkenése, a fejőstehenek igavonó „szerepének" kényszere. Az 1944. őszi károk — a menekítéstől a magyar és német katonai igénybevételekig, majd a szovjet és román lefoglalásokig és zsákmányszerző akciókig, továbbá a lakossági eltulajdonításokig — nagyobbak voltak a nemegyszer gazdátlanul maradt uradalmakban, mint a családi jelenléttel őrzött tanyás parasztgazdaságokban. Ez az 1948 tájáig legerősebb, de azután sem ismeretlen szerző-pusztító sorozat a legnagyobb, a tartósabb kárt a nagybirtokok többnyire értékes épületeiben és kiépített technikájában, létesítményeiben (istállók, magtárak, öntözőrendszerek, kertészetek, faiskolák, kisvasutak stb.) tette. A nagyüzemekhez tartozó földek kiosztásával, gép- és eszközállományuk egyéni vagy szövetkezeti használatával a kibontakozásra váró s már a harmincas-negyvenes években megfogalmazott fejlődési, fejlesztési törekvések közelebb kerültek a megvalósulás lehetőségéhez. Előrevivő, példaadó, erjesztő szerepében a már többször említett modernizációs törekvés megmaradhatott, sőt kivirágozhatott volna a második világháború után is, amikor rövid időre kirajzolódott annak a reménye, hogy Magyarországon a valódi szövetkezés lehetőségeivel élő s a belterjesség felé haladó kisgazdaságok világa következik. Az említett, a modernizációra érett réteg példája ekkor válhatott volna tömegvonzású mintává. Az 1945-ben (Európa más országaihoz, sőt nem egy szomszédunkhoz képest is nagy késéssel) megvalósított földreformmal egy időben az ország meglehetősen felkészült a nagy, mélységesen polgári tartalmú átalakulásra. Politikailag eléggé bizonytalanul (csak az alapelvek tisztázásánál tartottak, bár a gyakorlati megvalósítás mikéntjének kidolgozása is elindult) álltak még a dolgok, de a nyílt kommunista diktatúra életbeléptetése előtt mégis biztatóak voltak a meghatározó „háttérviszonyok". Igen jó helyzetben voltunk felkészült agrárszakemberek és szakoktatás dolgában, a háború után hamar helyreállt a fejlődőképes mezőgazdasági gépgyártás, a műtrágyagyártás, másfelől gyorsan elérték békebeli teljesítőképességüket az élelmiszerfeldolgozás és az agrártermelésű nyersanyagra épült más ágazatok. Az agrárvidékeken, így Békés-Csanád-Biharban meg a környező megyékben is, 1947-1948-ban olyan arányú mezőgazdasági munkanélküliség uralkodott, amely szinte már az 1930-as évek elejére emlékeztetett. Ez igen erőteljes, politikai felhangokkal és