Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

főként Békéscsaba kirajzott parasztjaiból — Medgyesegyháza község. A parcellázások eredményeként a Horthy-rendszer látszatföldreformja során kiosztott terület kb. 60­70%-a vált uradalmi földből a jómódú parasztság tulajdonává. így alakultak ki 150­300 holdas parasztbirtokok is. Számos kereskedő, értelmiségi is földet vett. Az agrárproletárok munkalehetőségeit a parcellázások észrevehetően rontották, mert a kimért földeken is a családi munkaerőre épülő tanyás gazdálkodás erősödött meg. (SZEBERÉNYI L. 1912. 606-608.) A kisföldűek és a nincstelenek csak töredékföl­dekhez juthattak a parcellázási kampány során, méregdrága áron. Az elmondottak alapján érthető, hogy területünk agrárnépességének társadalmi tagozódása (13. táblázat) a földtelenek változatlanul magas arányát, s a szegénypa­rasztság számbeli növekedését mutatja. (BECSEI J. 1969. 34-36.) 13. táblázat A parasztság egyes rétegeihez tartozó családfők, ill. önálló keresők száma a mai Békés megye területén 1900-ban és 1910-ben (eltartottak nélkül) Gazdag­Közép­Szegény­Agrárproletárok parasztok parasztok parasztok cselédek mg. munkások 1900 847 10514 11 669 16 977 42 134 1910 1043 13 185 13 937 18 408 35 162 Az eltartottakkal együtt 1900-ban közel 160 ezer, 1910-ben pedig 150 ezer főt jelentett az agrárproletárok tömege a mai megyeterületen. (Ez 1910-ben az össznépes­ség 36 százaléka volt!) Vidékünk munkaerőmérlegét a dualizmus félszázadán át a szabad munkáskéz túlkínálata jellemezte. Az 1870-es évek elején a nyári hónapokban még átmeneti munkaerőhiány mutatkozott, 27 s azt a katonák nyári szabadságolásával, a felvidéki aratók ideszállításával, az itteni munkások elvándorlásának megakadályozá­sával enyhítették. (Békés vm. Gazd. Egy. ért. 1870/71. II. füz. 16-19., 1879. 103­105.; FEST I. 1872. 85-86.) Az 1880-as évek végére a népességgyarapodás és a gépe­sítés folytán gyökeres változás történt: a nyári munkacsúcsok idején sem talált min­denki keresetet, ősztől tavaszig pedig emberek tízezrei kényszerültek tétlenségre. A munkaadók a munkaerő-túlkínálatot a bérek leszorítására használták ki. (MlLHOFFER S. 1898. 82., 103.; ECSERI L. 1898. 64-65; BALASSA I. 1955. 187-200.; SZABÓ F. 1966.) A földek ára a kiegyezés korában a földhiányból adódó kereslet, a paraszti föld­éhség nyomán folytonosan emelkedett. Általában véve három-négyszeresére. A korábbiakhoz hasonló arányú volt e korszakban is a földbérlet. A tőkebehato­lást tükröző nagybérletek 1895-ben a Békés megyei nagy- és középbirtok 20 százalé­kára terjedtek, gyakran gabonakereskedők kezén, hosszabb időre szólóan. Biharban az okányi Schwarcz család mintegy 20 ezer holdas bérleti birodalmát kell kiemelnünk. A gazdagparasztság, de a vállalkozó szellemű középparasztság egy része is jól kihasz­nálta a bérleti lehetőségeket. (BECSEI J. 1969. 33.) A századforduló tájától, az agrár­szocialista mozgalmak nyomására, egyre több kishaszonbérlet is létrejött. 27 CSML Csanád vm. Gazd. Egy. ir. 24 és 29/1869.

Next

/
Thumbnails
Contents