MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1988

1988-11-23 VB_797 - 1988_VB 797/8

- 7 sabb anyaghányaddal dolgozó iparág közé tartozunk, és a legdrágább nyersanyagokat dolgozzuk fel. Tehát ha ez a támogatás átcsoportosításra kerülne, akkor a két szféra közötti időnkénti feszültségek is csökkennének, a mi termékeink pedig más értékítéletet nyerhetnének a világpiacon. Az élelmiszeripar akkor jár el tisztességesen, ha megteremtve az alap bázist, úgy irányítja tevékenységét, hogy a központi irányelvekkel úgy legyen összhangban, hogy maximálisan növelje az igényes tőkés piacon értékesítendő árutömeget a lehető legkedvezőbb feltételek mellett, és ha lehet, kooperálva mezőgazdasági üzemekkel. Jelenleg a szocialista piacból megkapott támogatásból ellensúlyozza a tőkés piaci veszteséget. Ez a valós helyzet. Én úgy gondolom, hogy ettől függetlenül a megyében nagyobb baj nincs, mert a megye élelmiszeripara törekszik egy korrekt együttműködésre a saját lehetőségein belül a mezőgazdasági partnerekkel. Sajnos a támogatás elvonása fokozatosan megindul már ebben az évben is, és jövőre várhatóan tovább nő az elvonás mértéke. Ezek a körülmények kedvezőtlen irányba befolyásolják az élelmiszeripart különösen azokon a területeken, ahol a megindított műszaki fejlesztés dinamikus folytatása lenne szükséges. Ezek folytatására mindenképpen megoldást kell találni, ezt szeretnénk sürgetni, valamint az új Társasági Törvényhez a végrehajtási utasítások megjelenését. Az anyag a 4. oldalon utal a kapacitás problémára. A drága, a korszerű, az élőmunka-takarékos és minőségi terméket produkáló kapacitások kihasználását kulcskérdésként kell kezelni. Ezt vállalati kategóriává kell minősíteni, számon kell majd kérni a gazdasági vezetéstől. A vállalt műszaki fejlesztést teljesíteni kell, ezzel az információval kell, hogy rendelkezzenek a gazdaságok vezetői. Az anyagot reálisnak, jónak értékelem, ajánlásait hasznosíthatónak tartom valamennyi területen. KISS SÁNDOR elvtárs: Két megjegyzésem lenne: Az egyik a külkereskedelmi kormányzati magatartás sajátos jellege, ami csak annyit mond- és ez az anyagban is tükröződik -, hogy nem tudunk mást tenni, nincs más információs hátterünk. A mi állami «•