MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1984

1984-09-05 VB_713 - 1984_VB 713/7

- 6 KARDOSNÉ ELVTÁRSNŐ; Kedves Elvtársak! Az épitőipar témája az előző időkben több menetben került megtárgyalásra. A felszólalókkal által elmondottakkal nagymértékben egyetértek. Én ugy érzem, hogy attól függetlenül sok negativum van, azért elmozdulás volt ezen a területen, lehethogy a látványos eredményekből lehet jobban lemérni. Nagy gond az, hogy a lakások épitósénél azok dolgok, amit az elvtársak is elmondtak, rendkivüli módon irritál, és nagy erővel befolyásolja negativ irányban a közvéleményt, nagyobb hangsúlyt kap a hiányosság,mint az eredmények* egy-két jó megoldás. Ez természetesen a nehezedő életünk, a dráguló életünk miatt feltétlenül követelmény lenne, főleg a lakásoknál ne forduljanak elő még szórványosan sem olyan gondok, olyan hiányosságok, amelyek a közvéleléményt befolyásolja és a közvélemény abból nagyobb ügyet csinál, mint amennyi. Az előző anyagok kapcsán is zavart, ami ezzel a témakörrel kapcsolatos, a főbb rendező elvek, amelyek ezt a tevékenységet hosszabb távon fő követelményrendszerét megfogalmaztuk volna, és lefordítottuk volna az átszervezésre kerülő rendszerek illetékes vezetőinek azokat a főbb tennivalókat, amelyek éppen a minőségi munka irányában feltétlenül lényegesek. Talán a számonkérés sem volt olyan horderejű, amit meg kellett volna tenni ezen a területen. Azok a szervezeti módositások, amik előrelépésnek tűnnek, s talán nagyobb összhangvan vannak az épitőanyagipar és az épitőipar összesenjóhez, előző években volt ez, s ez vitathatatlan, ennek ellenére nem vitatom ós egyetértek az anyaggal, de nekem ugy tűnt, hogy sok helyen, ós lehethogy esetenként mi is mintha célnak tekintettük volna ezeket a szervezeti lépéseket, ós nem egy eszköznek, a hatékonyabb, a pontosabb munka irányában. És talán amikor majd erről a szóbeliben, akár a pártértekezlet beszámolójában szót váltunk, talán ezeket az egységesebb és célirányosabb rendezőelveket kellene markánsabban megfogalmazni, aminek az alapcélja a jobb, a hatékonyabb munkavégzés, és talán azért volt ilyen sok felvetés ezzel kapcsolatban, mert helyenként éppen az anyag a pontatlan munkavégzés miatt berzenkednek a dolgozók is ezzel kapcsolatosan. Az érdekeltségi rendszer nem lebecsülendő dolog - ezt példával támasztotta alá - régebben olyan tapasztalata volt, hogy gonddal bajjal járt egy-egy beruházás. Most egy kisebb horderejű beruházás kapcsán meggyőződtem róla, hogy határidőre készültek el, de ezt GMK-ban végezték az állami épitőipari vállalat dolgozói, ezt olyan ütemben, olyan pontosan, annyira összehangolt anyag, eszköz, létszám, ilyen összehangolt tevékenységet még én nem tapasztaltam. Tehát mégis csak az érdekeltségi problémák is messze beleszólnak ezekbe a kérdésekbe, mert lehet ütemesen, lehet határidőre, lehetpontosan, összehangoltan dolgozni, de abban legyen meg az illetékeseknek tíz érdekeltségük. És lehethogy az érdekeltség is a szervezetlen, nem teljesen összehangolt szervezeti keretek is mind mind hatnak az irányba,hogy a munka sok helyen pontatlan. Tehát én nem becsülném le az érdekeltségnek ebben az érdekeltségnek a kimagasló szerepét, és az lenne a jó, ha nemcsak a GMK szervezetekben, hanem más a mindennapi munkában ezt a szervezettséget tudnák biztositani. Az a véleményem, hogy a társadalmi szervek vezetőinek is, de sokkal inkább ebben az egész kérdéskomplexumban tevékenykedő gazdasági vezetőinek a felelősségét kell sokkal markánsabban megfogalmazni. £ GYEI LEVÉLTÁR