MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1984

1984-03-21 VB_699 - 1984_VB 699/13

hogy minden óvodáskorú, és nem úgyszólván rászorult gyerek, nehéz dolog azt dolgot eldönteni, hogy rászoruló, vagy nem rászoruló, minősiteni, de ahhoz, hogy kilépjenek abból a közegből, azt valamikor a gyerekkorban kell elkezni, és rendkivül megerősitett odafigyelésre van szükség, óvodás korban, vagy a kisiskolás korban lehet feléjük a legtöbb olyan információt közvetiteni, ami mégiscsak megerősiti bennük, hogy van egyfajta életforma az otthoni környezetükben, és van egyfajta életvitel, ami elvezeti szorgalmas munkával, vagy másféle ráhangoltsággal, egy más irányba vezeti el őket. Én nagyon erősiteném az óvodába járást megoldani minden cigánygyerek esetében a velük való rendkivüli foglalkozást, szervezett és jószándéku foglalkozást, és hasonlóképpen az iskolában. Én ezt alapkérdésnek azért tartom, mert ha tizenéves gyerek megkapja azt az ellenhatást, ami netalán ami feltétlenül az ő irányultságát befolyásolja, akkor azok, akik hadrafoghatók, akik ráhangolhatok egy másik életvitelre, mindenképpen tizenéven keresztül összeszedhetik azokat a tapasztalatokat,ismereteket, és egyre több lesz, aki netalán a másik utat választja, tehát a szorgalmas dolgozók közé sorol be. Felvetődött bennem egy olyan gondolat az idős lakossággal kapcsolatban, a 4. oldalon kulturális ellátás kérdését fejtegeti az anyag, minimális igény jelentkezik igy fogalmazott Becsei elvtárs az anyagában, ennek sok oka lehet, hogy miért jelentkezik minimális igény, és ha nagyobb igény lenne el tudnánk-e helyezni ezeket az időseket, külön helyeznénk el ezeket az időseket, vagy a többi lakossal együtt, a többi lakos el tudná-e viselni. Hunyadi György elvtárs: Tisztelt Végrehajtó Bizottság! Egyetértek azzal, amit Kardosné elvtáranő megfogalmazott alapgondolatként, az óvodáskorú gyerekek vonatkozásában. Ugy mondanám, akinek a felesége ezekkel óvodáskorú cigánygyerekekkel foglalkozik, elég sok van nálunk, az anyagból is kitűnik. Véleményt mondani, erről beszélgetni, ugy gondolom lényegesen könnyebb, mint a gyakorlatban megvalósitani. Nagyon sokat beszélgettünk a feleségemmel, az anyag kapcsán is erről a témáról, hogy egyrészt a gyerekeket bevonni az óvodába, vagy az iskolába nagyon nagy erőfeszítések árán lehet. Elmondok példaként egy-két családlátogatást ; én nem részletezem, hiszen valamennyien el tudjuk képzelni, hogy cigány miliőbe egy családlátogatást megtenni mit jelent, végig csinálni egy óvónőnek, egyedül bemenni abba a lakásba, abba a környezetbe, és hát meggyőzni a szülőt, hogy mégiscsak az lenne a fontos, hogy a gyerek óvodába járjon, vagy akkor is kimennek, aki ugyan járt óvodába, de valamilyen oknál fogva elmarad a gyerek, meggyőzni a szülőt, hogy igenis a gyereknek a közösségbe helye van, hallatlan nagy hivatésszeretetről tesz tanúbizonyságot, és azt hiszem, hogy felelősséget is. Az anyag is ennek megfelelően, és a feladatrész is ennek megfelelően foglalkozik ezzel a témával, és azt hiszem ezt kiemelten kell kezelni a jövőt illetően is, tendenciában az anyag.is ezt tükrözze* A felnőtt cigánylakosság tudatformálsában én azt hiszem akkor leszünk reálisak, hogyha azt fogalmazzuk meg, hogy sokat nem tudunk tenni, van egy sor szabály, jogszabály, amely őket azért determinálja, itt nekünk a fő hangsúlyt a cigánygyerekek nevelésére kell tenni. Én odáig is elmennék, az anyag is foglalkozik valami 15 %-ban a kimutattaknak a számaránya az általános iskolából, hogy talán nem is lenne haszontalan dolog, ha lejjebb vinnénk esetleg a mércét a cigánygyerekeknél az általános iskolában, hogy sikerélménye legyen, hogy egyáltalán mondhassa azt a társadalomban, ha elmegy munkát vállalni, az általános iskolája rnsy Vo n « w