MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1980

1980-10-22 VB_608 - 1980_VB 608/12

- 11 nekünk, a megyei pártbizottságnak, a végrehajtó bizottságnak és annak megbizásából a pártapparátusnak az energiának jó részét arra kell forditani, hogy ezeket az alapszervezeteket segitsük és állandóan tökéletesítsük, fejlesszük vezetésüket. Ennyit szerettem volna mondani Elvtársak, ezzel a napirenddel kapcsolatban. Még néhány szót szólnék a vitában felmerültekhez; Felmerült itt a korkedvezményes nyugdíjaztatás kérdése. Elvtársak! A korkedvezményes nyugdíjaztatás az nem az alkalmatlanok részére szolgál . A korkedvezményes nyugdíjaztatás azt a célt szolgálja, hogyazok az elvtársak, akik egészségileg megrokkantak, de ezért a rendszerért tettek valamit, hogy azok bizonyos kivételes elbánásban részesüljenek. Meggyőződésem, hogy akik ilyenben részesültek, azok mind arra rátermettek és érdemes emberek voltak. Arra kell ügyelnünk, hogy ne várjuk meg, hogy valaki 55 éves korában váljék alkalmatlanná, akkor váltsunk vele előbb. A kádermunka demokratizmusáról, a minősítésekkel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy nem kell várni itt sem, hogy a vezetőnél, egy kádernél majd a minősítések időszakában tesszük az asztalra a problémákat, hanem menet közben, amikor tapasztaljuk, akkor kell azt neki szóvá tenni. így lehet megelőzni a bajokat, amiről a Kardosné elvtásnő is beszélt. Osztom a véleményem Kardosné elvtársnővel, ebben néha még mi is következetlenek voltunk. Azzal is osztom a véleményem, a minősítéseknél maradva, ne legyen emberekről, vezetőkről kétféle vélemény. Ezt nem tartom becsületes dolognak és ez a kommunista etikával is összeegyeztethetetlen. Máskor is mondtam Elvtársak, most is mondom, hogy különbséget kell tenni és ez a humanizmusnak az ügye is, különbséget kell tenni áthelyezés és leváltás között. Mert az áthelyezés azt jelenti, hogy a társadalom követelménye az, hogy X elvtársat ilyen vagy olyan munkakörbe áthelyezik, nem pedig az alkalmatlanság, vagy pedig a képességének megfelelő munkakörbe helyezik. Ezek nem bukott emberek, ezt a közvéleménnyel egyszer már el kellene fogadtatnunk. Más dolog elvtársak a leváltás, a leváltás annak a következménye, hogy az adott vezető szakmai, politikai, erkölcsi magatartásával kapcsolatban olyan kifogások merültek fel, amelyet nem bir el sem a párt, sem a közvélemény és ezért leváltjuk. Ez két különböző dolog. Szóba került itt a szubjektivizmus. Elvtársak, ez is más alkalommal emlitést nyert, hogy törekednünk kell arra, hogy a kádermunkában minimálisra szoritsuk a szubjektivizmust, de ezt abszolút értelemben nem lehet kiküszöbölni. Törekedni kell azonban arra, hogy maximális objektivitás legyen a káderek kiválasztásánál, előléptetésénél és főleg munkájuk megítélésénél. Most nem akarok a Haraszti elvtárssal vitatkozni, én nem azt mondom, hogy nem fordult elő, de azt gondolom elvtársak, hogy az utóbbi esztendőkben a PB-nek és a VB-nek a kádermunkáját a tervszerűség jellemezte. A kádermunka elvtársak, olyan dolog, hogy ott isemberek sorsáról van szó, s ezt mindig szem előtt kell tartanunk, és a kommunista meggyőződésünk szerint, a Központi Bizottság határozata szerint, annak szellemében kell eljárnunk.ebben a nagyon-nagyon fontos kérdésben. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy minden poszton a rendszerhez való hűséget meg kell követelni. Én az egyik legfontosabb követelménynek tartom. Pártonkivüli ember sem tölthet be funkciót, ha a rendszerhez nem mutat hűséget.