MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1979

1979-10-24 VB_583 - 1979_VB 583/6

- 5 ­je. Ilyen dolog, és hát most mindegy ha ki is osszuk, vagy nem osszuk, de társadalmi feladat, tehát pártfeladat is, meg szak­szervezeti feladat, de mindenirányu összetevője, hogy a külön­böző, jól bevált mozgalmakat általánosan is érvényesítsük. Ha egy üzemben, 2 üzemben jelentős eredményt tudtak azzal elérni, hogy összmeózás, meg minőségi Örs, meg brigádmárka, meg add a neved, nem sorolom most tovább, szóval ezek jól beváltak néhány helyen, akkor nem vagyunk annyira sajátos helyzetben, hogy ez egy másik helyen ne érvényesülhessen. Tehát mindejárt fel is me­rül a kérdés, hogy a társadalmi összefogás és a ráhatás nem egy­forma szinvonalu, magyarul a vezetés szinvonala nem egyforma az adott üzemekben. Még egy megjegyzés és befejezem a munkaerőről szóló részt: nem a divat kedvéért, de azt javaslom, hogy a vég­rehajtó bizottság ösztönözzön arra és foglaljon olyan állást, hogy egy külön akció lehetőségét is vizsgáljuk meg egy éssze­rűbb munkaerő-hasznositás érdekében, kiváálasztva erre egy-két olyan nagyobb ipari, vagy mezőgazdasági vállalatot, szövetkeze­tet, ahol a jelzett kérdésekben hatékonyabban, mélyebben lépé­seket tudnánk tenni, és azt javasolnám, hogy a gazdaságpoliti­kai osztály, a megyei tanács vb., a munkaerő-gazdálkodási osz­tály és szükségszerűen más is - a Szakszervezetek Megyei Taná­csa, az illetékes közgazdasági szerveink, a megyei bizottság, és igy tovább - én nem azt mondom, hogy másoljunk különböző kezdeményezéseket, de biztos vagyok benne, ha ezt vetitenénk néhány üzemre és azt különös gondossággal kezelnénk - számbavé­tel, előkészités és a megvalósitás, ezeknek a propagandája, ­akkor valamit tudnánk konkrétan lépni. Egészen röviden néhány szót csak az eszköz problémákról. Az esz­köz problémák köre az ugy rajzolódik meg, hogy a termelési költ­ségek nőnek, az eszközállomány nő, de ennek arányában a haté­konyság nem kielégitő, tehát azt mondhatjuk, hogy még egy vi­szonylag rossz helyzetben is a munkaerő kérdésnél az élőmunka hatékonysága az növekszik. Mert hiszen az a mutató szám, hogy a munka termelékenysége nő, illetve a termelés növekedése, ab­szolút mértékben a munka termelékenysége növekedéséből érjük el, ezt tükrözi vissza. Az eszköz kihasználásánál nem egyértel­mű a dolog és itt teljesen egyetértek a Klaukó elvtárs által elmondottakkal, Ő utalt erre: hogy itt már nemcsak üzemi kér­dések merülnek fel, itt már központi akarati probléma, a mun­kaerőnél elegendő a központi intézkedés, ott most már helyileg kell tenni, de az eszközök problémáinál nem elegendő, most nem akarok általában szólni, hanem konkrétan, a mezőgazdaságot é­rinteném, szóval a helyzet ugy néz ki, hogy nincs fejlesztési forrás, most nem azt mondom, hogy abszolút nincs senkinek, de lényegesen kevesebb, a különböző ismert okok miatt, saját erő kiegészités lehetősége sem áll fenn, mert az államnak nincs hi­teleszköz-állománya. Tehát ismert, tudjuk mi van, de az tény az tény. Na most mi történik, az eszközöket gyártjuk, az eszkö­zök felhalmozódnak, nem a termelés folyamatában amortizálódnak, hanem a természetes időjárás következtében, miközben megállapít­ja a jelentés is, hogy az állami gazdaság 42 %, a termelőszö­vetkezetekben 26 %-a a gépeknek o-ra Íródott, az egy más dolog, hogy használják nyilván ezeket az eszközöket is még utána. Ugy, hogy bármilyen ne-héz helyzetben vagyunk, de ha meg van a ter­melőeszköz, akkor valamit tenni kellene annak érdekében, hogy az a termelés folyamatában legyen kihasználva. Különösen akkor,

Next

/
Thumbnails
Contents