MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1979

1979-06-06 VB_574 - 1979_VB 574/4

-3­Változatlanul szeretnénk, ha a Békéscsabán áthaladó 44-es főút­vonal korszerűsítésre kerülne, továbbá egy korszerű töltőállo­más /tükrös/ megépitésót tartanánk szükségszerűnek. Szeretnénk, ha a következő tervidőszakban megvalósulhatna. RAPPAI GYULA elvtárs: Az alkalmat felhasználva - bár a Békés me­gyei helyzetet nem ismerem, csak az itt elhangzottakból, valamint a jelentésből tájékozódtam - nagy öröm, hogy Békés megyében ezen a területen szép fejlődés történt, és a jövő is fejlődést igér, mivel komoly ágazat fejlődött ki a megyében. Elsősorban; azt tapasztalom, hogy országosan hallatlan nagy tájé­kozatlanság van abban, hogy hogyan, honnan, milyen arányban, meny­nyiért szerezzük be az olajat. Ez a tájékozatlanság sokszor komoly problémákat okoz, politikailag is. Gondolkodni kellene a miniszté­riumnak, valamint a pártszerveknek arról, hogy megfelelő informáci­ót biztositsunk ebben a témában is. Hangyái elvtárs válaszából megtudtuk, hogy a Szovjetunióból szerez­zük be az olaj nagy részét - mintegy 100 Jg-ot ebben az évben. S ha még azt is tudjuk, hogy az olaj világpiaci ára 100 dollár, s mi a Szovjetunióból 75 dollárért kapjuk, máris egy agitációs érv van a kezünkben. Ennek ismerete nélkül ugy néz ki, hogy a Szovjetuniónak is 100 dollárt fizetünk, holott 25 dollárral kevesebbet. A másik oldala a dolognak: a buza-hus kombinációból is kapunk egy millió dollár értékű olajat, s a Szovjetunió ezt a húst, és gabonát a vi­lágpiaci árban fizeti meg Magyarországnak. Ezt is tudni kell, hogv­reális képet alkossunk a külkereskedelmi kapcsolatokat illetően. Nem adunk kellő tájékoztatást, hogy ezen a területen mi is a helyzet, és sokan helytelen politikai következtetésekre jutnak és helytelen állításokat vetnek fel. Helyes lenne, ha a minisztérium - bár ezt a pártközpontban is felvetem - ezt a kérdést bővebben tárgyalná, és konkrétabb információt adna a megyei pártszerveknek erről az egész kérdésről. A jelentésnek van egy olyan megfogalmazása, hogy "..a hazai kőolaj és földgáz bányászat termelékenysége lényegesen nagyobb mint a szén­bányászaté, 4-5-szöröse." Ezt elhiszem, csak a történelmi tapaszta­latból mondom a következőket. Nyolc évig dolgoztam Pécsett. Akkor kialakult egy koncepció Magyarországon, hogy a szénbányászat fej­lesztése nem rentábilis, vagyis vissza kell fejleszteni a szénbá­nyászatot, azt az érvet hozták fel, hogy az olaj kitermelése sok­kal olcsóbb. Később ezt a koncepciót felül kellett vizsgálni, s új­ból megindult a szénbányászat fejlesztése. Tehát csak a közgazdasági nézetek alapján meghatározni, hogy egy-egy népgazdasági ágazat fej­lesztésére szükség van, vagy nincs, nem lehet. Az energia-problémák megoldását másképpen nem tudjuk megoldani. Lesznek területek, melye­ket akkor is fejleszteni kell, ha közgazdaságilag kimutatják, hogy jelenleg nem gazdaságosak. Az élet tapasztalata ezt bizonyitja. Eb­ben a kérdésben nagyjából újból rend van az országban. I-1ANGYÁL ELVTÁRS: Tisztelettel megköszönöm a hozzászólásokat, amelyek a szénhidrogénipar,bányászat tevékenységének elismerése érdekében szóltak és ezeket az illetékesek felé személyesen is tolmácsolom. Az elhangzott hozzászólások közül szeretném kiemelni Csatári elvtárs által elmondottakat. Ami a magyar-román határmenti kutatásokra vonat­kozik, félreérthetetlen intézkedést tettünk a fúrási méterszámokat illetően. Ami az egyes helységek földgáz-rendszerbe való bekapcsolá­sát illeti: a VI. ötéves tervben ezen helységek nem szerepelnek / Szeghalom, Gyoma, Endrőd és Szarvas./

Next

/
Thumbnails
Contents