MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1989

1989-02-28 PB_172 - 1989_PB 172/8

- 7 Mária, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora, szintén hosszabb felszólalásában több vezető - köztük Kádár János - értékelését idézte az 1956. október végi és november eleji események megítélését illetően. Ha valaki ezeket az akkori értékeléseket visszakeresi, láthatja, hogy nem egyszavas, és nem kifejezetten csak "ellenforradalom" jelzővel minősített események voltak. A népfelkeléstől a demokratikus megmozdulásig mindenféle minősítés megfogalmazódik. Ezzel kapcsolatban véleménye szerint az, hogy a közvélemény részéről ez egyértelműen ellenforradalommá minősült, abban jelentős szerepet játszottak a szocialista országok kommunista pártjai, akik ilyen irányban igyekeztek befolyásolni az eseményeket. Nyers Rezső: Hangsúlyozta, hogy Grósz Károly beszédével maximálisan egyetért, az minden szélsőségtől mentes. Véleménye szerint külpolitikai pozíciónk szinte évről-évre javul, növekszik az érdeklődés és a támogatás a magyar reformfolyamatok eredményes megvalósítása érdekében, ugyanakkor ezzel szemben a belpolitikában éppen az ellentéte játszódik le ennek. Hétről-hétre romlik a belpolitikai pozíciónk, a lakosság és a párttagság hangulata. Az, hogy a gazdaság és a politikai folyamatok között asszinkronitás van, véleménye szerint ezt mélyebben nézve nem ütem, m, hanem politikai koncepció kérdése. Tehát ő nem ütem vitának nevezte azt a vitát, ami jelenleg folyik, és amit Grósz Károly elvtárs is elismert azzal, hogy nincs egység. Hangsúlyozta, hogy a politikai bizottság munkájában komoly eredmények vannak egyrészről, ugyanakkor komoly gyengeségek is, munkája összességében nem kielégítő. Talán most, amikor a pártszakadás veszélyével értünk össze, megvan az esélye annak, hogy megteremtődjék az összefogás. Üdvözölte az Új Márciusi Front felhívására történő MSZMP reagálást. Ő is alátámasztotta, hogy 10-12 pontos program kellene a pártnak, hogy Mit akar, és mit nem akar a párt - címszóval. Az ellenforradalmi veszély elhárításában nélkülözhetetlen szerepe volt a szovjet csapatok másodszori behívásának - fejezte ki meggyőződését -, ugyanakkor elsietettnek tartotta a szovjet csapatok belső beavatkozását, amelyet a Hegedűs kormány tett meg. Egyetért Grósz Károly értékelésével Pozsgay Imre ügyében. Nem volt szerencsés a fellépése - véleménye szerint. Nem rosszat mon-