MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1988

1988-07-07 PB_167 - 1988_PB 167/5

- 4 ra vonatkozólag, halálozásra, öngyilkosságokra, más adatokra elemeztünk, értelmeztünk "volna", ha lett volna egyrészt amelyek voltak, azokat tényként tudtuk megállapítani, a mögöttük lévő okokat kevésbé. így pl. azt, hogy az öngyilkosságok tekintetében Békés megye az ország megyéi közül a 4. helyen áll, ami nyilvánvaló, hogy további gondolkodásra kell hogy kényszerítsen bennünket. A másik dolog amit szeretnék megjegyezni: gazdaság és településstruktúra. A történelmi tapasztalat és a világ különböző gazdasági térségeinek az elemzése azt mutatja, hogy azok a területek a világban, amelyek nagyjából hasonló gazdasági struktúrával rendelkeztek mint amilyennel mi rendelkezünk /pl. dél-belgiumi Ardennek vidéke, észak-franciaországi Lille vidéke/ amikor a gazdasági fejlődésnek az a szakasza következett el, amely a fejlett világot jelenti, ezek a területek retardálódott területekké váltak. Ma amikor azt mondjuk, hogy nálunk nincs válságos gazdasági ágazat, akkor mintha ez bennünket megnyugvással töltene el és ez a megnyugvás nem kényszeríti ki számunkra azt, hogy a haladó gazdasági struktúrát teremtsük meg, vagy a legfejlettebb gazdasági struktúrát teremtsük meg, mert nincs gazdasági kényszerítő erő pillanatnyilag nálunk. Azokon a területeken ahol válságos ágazatok vannak, ott néhány éven belül egy hatalmas ugrás fog bekövetkezni a gazdasági struktúrában, mégpedig a ma legmodernebb gazdasági struktúrát fogják megteremteni. Mi pedig maradunk ebben a helyzetben mint amiben pillanatnyilag vagyunk - gondolom én. Ehhez kapcsolódóan a település-struktúrát is szeretném szóba hozni. A mi település-struktúránk egy örökölt, különböző megyékből összecsatolt terület, amelyeknek központjai a mai megyehatáron kívül kerültek, és a központ nélkül maradt településeink azok amelyek ma a legkevésbé fejlettek, amelyeket elmaradott térségeknek szoktunk nevezni. Meggyőződésem szerint központ nélkül nincs kistérségi fejlődés, tehát nekünk a munkahelyteremtő tevékenységünk, amellyel egyrészt konzerválunk tevékenységeket, ugyanakkor ezeket szétszórjuk és nem hozunk létre központokat, nincs olyan húzóerő, olyan megtartó központ, amely a lakosságot a környező kistelepülésekben megteremtené. Úgy gondolom ez egyrészt vizsgálatot érdemel, másrészt pedig az ilyen értelmű központok kifejlesztését érdemes lenne programba venni, s talán a VIII. ötéves terv erre módot, le-