MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1986

1986-11-27 PB_157 - 1986_PB 157/12

-11úgy, hogy külföldi szervezőket is bekapcsolnánk a munkába januártól. Szeretném kiemelni itt, hogy a kormányzati intézkedéseket nagyon sok kritikával lehet illetni, de vannak olyan pontok, ahol érdemes egy kicsit megkapaszkodni. Például a Külkereskedelmi Minisztérium hajlandó volt elismerni azt, hogy ha a külföldi szervezőket a Kötöttárugyár behozza ide, akkor népgazdaeági szinten számolva az energia ée anyagmegtakaritásból származó deviza megtakarítás az ugy alakul, hogy kb. két év alatt kifizeti önmagát, tehát nem kell plusz exportot vállalni. Ez nagy szó manapság, hiszen engedélyekhez jutni, általában beruházáei pénzekhez jutni igen nehéz és ez nem egészen a műszaki fejlesztés gyorsaságát szolgálja. Mi gátolja a munkánkatt a mi fő nyers-alapanyagunk a pamutfonal világpiaci ára és a hazai ára között óriási az ellentmondás. Ha 1984-től nézzük a világpiaci árak alakulását, akkor azt kell megállapítani, hogy kb. 20-30 százalékkal csökkent a pamutfonal világpiaci ára, ha ugyanezt itthon nézzük, akkor kb. 20 százalékkal emelkedett. Nincs az a vállalati szervezés, műszaki fejlesztés, amely egy ilyen 50 százalékos ollót ki tud hozni. Márpedig a vállalattal irtó nehéz hosszú távon elismertetni azt, hogy mégis csak kell a tőkés exportot csinálni, mert az állami érdek, társadalmi érdek és mindenki érdeke. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a kérdéaeket előbb-utóbb rendezni kell. Bizonyoe célzásokat most is kaptam a tájékoztatóból, hogy helyére kerüljenek ezek a kérdések. Másik dolog a nyereségelvonásnak a mértéket a vállalat utolsó húsz évének második legnagyobb nyeresége lesz év végén: ez 80 millió forint nyereség és 2,3 millió forint marad a kasszában. Ezsn gondolkozhatunk, hogy mennyi nyereségrészesedést fizessünk és msnnyit fordítsunk fejlesztésre. Azt hiszem, a kérdés felvetése is nevetséges. Elnézést kérek, hogy saját vállalati példával próbáltam alátámasztani ezt a témát, Ugy érzem, tudunk csinálni még nagyon sok mindent, egyáltalán nem vagyunk a teljesítőképességünk és szellemi munkánk végén, rendkívül sok gondolatunk van és biztos vagyok benne, hogy ennek meg is lesz az eredménye.