MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1979
1979-10-03 PB_113 - 1979_PB 113/24
I - 23 fajta ellátottságra gondolok/ jobbak a kisvárosi körülmények is. Helyi tanácsaink fenntartói az oktatási intézményeknek, akkor lesz jobb, ha gazdáivá válnak nemcsak az objektumoknak, hanem az odakerülő értelmiségieknek is. Nagyon sok pozitiv példát emiithetünk erre, de mégis azt kell megfogalmazni: az adott községbe, faluba kerülő pedagógus, orvos, gyógyszerész, az agrár szakember ottmaradása, meggyökerezése egyre inkább nem a fizetésből, lakásból /attól is/ függ, hanem attól "hogyan fogadják be". S e megállapitás kapcsán eljutottunk annak a kérdésnek megválaszolásáig: hogyan Ítélik meg őket? Dói itélik-e meg őket? - A helyes megitélés alapja csak szövetségi politikánk lényegéből fakadhat, s ebből is fakad. Az értelmiség továbbra is várja szövetségi politikánk erősitését a kölcsönösség alapján, hogy politikai elkötelezettsége tovább szilárduljon, dobban érzékelnünk kell, hogy a lejátszódott szocializációs folyamat - amely azt jelenti, hogy a dolgozó értelmiség 80 %-a jelenleg munkás-paraszt szülők gyermeke vagy maga is munkás vagy paraszt volt - elkötelezettségünket erősiti a két alapvető osztályhoz. Megítélésünk szerint e vonatkozásban a pedagógus értelmiségi réteg a leghomogénabb szemléletet vallja két okból: nagyon sok -munkás-paraszt családban a gyermek pedagógussá válása presztizst, rangot jelent, s ez igy van rendjén! A másik ok: a pedagógus munkája során közvetett módon ugyan, de leggyakrabban találkozik a szülők révén a társadalom minden rétegével. Lényeges a megitélés szempontjából: hogyan dolgozik, hogyan él. Ezt várjuk és ezt kérjük továbbra is! Az elmondottakból következik feladatunk, a "hogyan tovább?" kérdése a szakszervezeti mozgalomban is. A pedagógus értelmiségre vonatkozóan ezt igy foglalhatnánk össze: "Erősiteni kell a nevelőtestületek ideológiai, politikai, pedagógiai, szakmai egységét, erősiteni a közösség szocialista vonásait." Meggyőződéssel valljuk, hogy munkánkat alapvetően meghatározza elkötelezettségünk, a párt politikájának támogatása, s felénk áradó bizalom. Továbbra is igényeljük, hogy kapjunk meg minden segitséget, még több tájékoztatást, hogy fejlődjön ideológiai, politikai felkészültségünk, ez a feltétele annak, hogy a felnövekvő nemzedék őszinte, egyenes, marxista választ kapjon kérdéseire, amely egyre bonyolultabbá válik, hiszen a világ is bonyolult. Ennek érdekében sürgetjük az irányitott önképzést és továbbképzési rendszerünk kidolgozását, az uj tantervekhez szükséges szakmai segédanyagok időben való megjelentetését, s a pedagógusokhoz való továbbítását. Legfontosabb feladatunknak kell tekinteni, hogy nőjön az iskolákban a fegyelem. E feladat vonatkozik mindenekelőtt a pedagógus kollektivokra. Tudomásul kell vennünk, hogy ezt az ifjúságot már a szocialista pedagógia elve és gyakorlata alapján mi neveltük, hogy milyen felnőtt alany válik belőle vagy vált belőle: a mi munkánk eredménye vagy gyengesége. Fegyelmezettebb munka kell a tanitási órákon, a tanitási órán kivüli tevékenységben, határozott követelmény az iskolavezetés az oktatás irányitói részéről. A minőségi munka értékelésének szolgálatába kell állitanunk bérezési politikánkét, az kapjon többet, aki legtöbbet tesz a tanulók neveléséért. Tudatosabban kell segitenünk azt a törekvést, hogy egyenletesebb munkamegosztás alakuljon ki a pedagógus közösségekben. Megoszlanak a vélemények az értelmiségi rétegen belül is a közéletiség értelmezéséről, a pedagógus "kultúraközvetítő" szerepéről. Egymás közötti beszélgetésben is sokszor megfogalmazódik: mi a közéletiség korszerű értelmezése:
