MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1979
1979-10-03 PB_113 - 1979_PB 113/20
- 19 * , CSIKASZ JÓZSEF elvtárs, a Békéscsabai Kórház párttitkára. Megköszönöm a meghivást a mai pártbizottsági ülésre. Ezt személyes megtiszteltetésnek tartom. Ugy tekintem, mint az értelmiségiek egyik csoportjának - az egészségügyieknek, akiket képviselek - a megbecsülését. Részt vettem a széleskörű ,jól szervezett munkában, melynek célja a Békés megyei értelmiségiek helyzetének, politikai, ideológiai arculatának, társadalmi, közéleti tevékenységének a felismerése volt. Meggyőződéssel hiszem, hogy ebben a fontos koplex kérdésben a pártbizottság reális képet tudott kialakitani megyénk értelmiségének helyzetéről. Az előterjesztett anyagnak, valamint a szóbeli kiegészitőnek értékelő jellegű megállapításaival egyetértek, elfogadom és elfogadásra ajánlom egészében és konkrétan az egészségügyre vonatkozóan. A felmérés során különböző telephelyeken dolgozókkal beszélgetéseket folytattunk, jóleső érzéssel látok viszont egy-egy javaslatot az irásos anyagban. Szeretnék néhány olyan dolgot - kiegészítésképpen megemliteni, amelyek ezeken a beszélgetéseken felvetődtek. Ezek a problémák bizonyos feszültségeket okoznak ma még az egészségügy bizonyos területein. Három problémára térek ki: 1./ A falun élő értelmiség helyzetére, 2./ Az agrárórtelmiséggel kapcsolatos egyetemi felvételi rendszerre, 3./ az egészségügyi törvénnyel kapcslatos néhány gondolatra. Tapasztaltuk, hogy a vidéken dolgozó egészségügyiek - orvosok - bizonyos hátrányban érzik magukat azokkal szemben, akik a városokban dolgoznak./Például kisebb a szakmai önképzés lehetősége, nincsenek megfelelő könyvtárak, a külföldi folyóiratokat hiányolják./ A kulturális igények kielégítését illetően a televizión kivül falun kevés szórakozási lehetőség van. Gyermekeik tanulásán kivül - a speciális igények - nyelvtanulás, ének, stb. - falun nincs meg a lehetőség. Viszont ugy tapasztaltam, hogy a vidéken élő, dolgozó kollégák könnyebben, gyorsabban és olcsóbban jutnak hozzá nagyobb és kényelmesebb lakáshoz, amely nem utolsó szempont. Az értelmiségi szülők egy része - amely maga is munkás-paraszt származású - hátrányosnak érzi az egyetemi felvételinél a kategorizálási rendszert. Ennek módositását kérik. 3./ Az egészségügyi törvény mindenki dőtt ismeretese/1972. II. törI vény/. Itt bizonyos feszültségek adódnak abból, hogy a törvény bevezetésekor nincsenek meg mindazok a feltételek, amelyek biztosítják a lehetőségét annak, hogy minden ujabb igényt ki tudjunk elégiteni. Ennek követezménye: az elégedetlenség. Arról van szó, hogy a szocializmus keretei között egy olyan ellátási forma funkcionál, amely már a kommunizmusra jellemző: mindenki szükségletei szerint veheti igénybe a szükséges eszközöket, azonban a lehetőségek hiján mindez korlátozott. Mindenki igényelhet, de nem biztos, hogy'szükségletei szerint kap is. Tulajdonképpen a tudomány és a technika fejlődése a mi területünkön is előrehaladott - főleg elméleti kutatások területén mondható ez el. Burkolt elégedetlenség adódott. Miért burkolt? Azért, mert szakmai ismeretek hiján a beteg nem tudja meg mi az a plusz, amit nem tudunk nyújtani a lehetőségek korláifozott volta miatt. Biztos vannak olyan műszerek, amelyek nincsenek kellően, hatékonyan kihasználva. Ha kérjük nem egyéni, hanem elsősorban a betegeken való segiteniakarás vezérel bennünket. "A betegek érdeke a legfőbb törvény". Jóleső érzéssel tapasztaltuk Kádár elvtársnak a csepeli kommunista aktiván tett felszólalását, melyben az egészségügyiek munkáját egyértelműen pozitivan értékelte. Úgy gondolom, ez újult erőt ad a további küzdelmekhez. Konkrétan ag állami vezetésnek - a párt, szakszervezet támogatásával - kell lényegesen tovább lépni, intézkedé-