MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1978

1978-03-17 PB_103 - 1978_PB 103/10

- 9 kelésekor mondtak kritikai észrevételt is, csak oda kérjünk állami támogatást, ahol ténylegesen szükség van rá. Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy ténylegesen az állami támogatást csak ott, ahol és amikor indokolt a hatékonyság fokozása érdekében, továbbá hangsúlyozom, hogy saját eszközeink, saját anyagi eszközeinket hasznositsuk, azt egészitsük ki állami támogatással. Bennünket, ami elgjobban érdekelt a mezőgazdaságnál a melioráció termelő beruházás, ennek a meliorációnak a megoszlása, karbantartása nem lehet a titkárok, üzemek feladata. Erre vannak érvényes jogszabályok, az állam ebből milyen hányadot vállal. Mi üzemeink vállalják, ahhoz kellene tenni bizonyos támogatást. Van 43 arany koronás földünk. A melioráció nemcsak a mi problémánk, vannak olyan területek, ahol jó adottságú talajoknál is vannak. A másik, amelyhez az állami támogatást fokozottabban szorgalmazzuk - a saját erővel együtt; a mezőgazdaságban megtermelt termékek megóvása védelmét szolgálja - a tároló kapacitás, hűtőtér kapacitás bővitése. Ez a megye - bár iparosodó megye, ipari agrár jellegű, de a mezőgazdaság szerepe, jelentősége még a kétezredik fordulón is nagy jelentőségű lesz, az ország ellátása szempontjából. Ebből az alapállásból Ítéljük meg a dolgokat. Amikor fejlesztünk, ott fejlesszünk, ahol nyersanyag van. Húsfeldolgozó kapacitást ott fejlesszünk, ahol van, és ne utaztassuk a sertéseket a megyéből. Szeretném, ha ugy értelmeznék, hogy mi állami támogatást csak ott és akkor kérünk, amikor saját erő van, ami biztositja és szolgálja a bel- és exportkötelezettségek javitását, szolgálja ilyen módon az ország fizetési mérlegéhez történő hozzájárulást. Az alapszervezetek munkájához: A Politikai Bizottság 1972. december 2o-i állásfoglalása, a Titkárság 1973. december 3-i határozata - amely a Békés megyei pártalapszervezetekre vonatkozik - ennek napvilágra jötte óta van eredmény. Azért azok az eredmények, amelyek az utóbbi két és fél évben bekövetkeztek alapszervezeteinkben is kezdenek felnőni feladataikhoz. Nagyra tartom a gazdasági vezetőinknek - főleg a kommunista vezetők - ez irányú munkáját, s az igazság az, hogy alapszervezeteink - összes gondjaikkal, bajaikkal együtt - fejlődnek. Ezzel nem tagadom, hogy nagyon nagy lehetőségeink vannak a pártmunka oldaláról a fejlődést illetően. Az előttem felszólaló elvtársak is referáltak erről, k gazdasági pártalapszervezeti munkában is van ilyen differnencia. Nem táplálok olyan illúziókat, hogy gyors változás lesz. Arra kell törekedni a megyei pártbizottság apparátusának, minden érdekelt pártszernek, pártszervezetnek, hogy ezek a nagy differenciák szűküljenek és az alapszervezetek a működési területükön legyenek irányitók. Ezen az utón kell elindulni, és osztom a véleményem, hogy a mi pártunk irányitásának alfája és ómegája, hogy a pártalapszervezeteket hogyan tudjunk irányitani. A kukorica vetésterületének problémája, egyetértve a felvetéssel meg kell mondani, hogy a kormány foglalkozott ezzel személyes érdekeltséget, kollektiv érdekeltséget próbált termteni ebben, a mezőgazdasági üzemek növeljék a kukorica vetésterületét. Elgondolkodtató, Békés megye a kukorica hazája, és itt csökken legnagyobb mértékben a kukorica vetésterülete. Bizonyos érdekeltséget kell teremteni, napraforgót ne 35 koronás földön termeljünk. Olyan helyzet áll elő, hogy hova tovább behozatalra szorulunk, és ez nem olcsó.