MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1977
1977-12-08 PB_102 - 1977_PB 102/9
- 8 közel egyharmada - 114 milliárd forint - /A központosított jövedelemből/ vállalati és szövetkezeti támogatásra megy. Gazdasági kényszer-pályán vagyunk. Ha alapjaiban a termelésnél nem fogjuk meg ezt a kérdést, akkor még 1985-ben is ilyen lesz a helyzet, a magyar népgazdaság eladósodik, nem változik meg poziciónk, hogy ne tartozzunk az elsőszámú adósok kategóriájába. Vannak olyan hiteleink, amelyeket lo-12 százaékos kamattal veszünk fel. Becslésem szerint az ilyen hitel 8 évenként megkétszerezi önmagát. Emlitem itt az üzem- és munkaszervezést, a munkatermelékenységet és ami ebben a kategóriában van - beleértve a szakmai képzést, a normaapparátusokat. Nálunk nincsa ugyan norma, ezért nem lehet teljesítménybért fizetni. 1956-ban az ellenforrdalom szétverte a normaapparátust. Felül kell birálni a szélsőséges helyzeteket, a kedvezőtlen dolgokat és feladatunk, hogy állitsuk helyre a normaapparátust, másként hogyan mérjük a teljesítményt? Azt mondjuk, hogy kevés a munkaerő, tényleg igy pazaroljunk a nemzet legnagyobb értékével, /lo éven belül felélnénk a kinaiak munkaerő-tartalékát./ Ötödik kérdés; a gazdasági káderállományunk ügye, amelyet ugy tűnik, hogy komolyabban kellene az eddigieknél kezelni. A mi gazdasági káderállományunk zömében együtt nőtt a megoldandó gazdasági feladatokkal. De ugy tűnik - nem zömében ugyan - kisebb részében valami megrekedés van, éppen ezért, mert a gazdaságnak ezek a könyörtelen húsba vágó ügyei nem jutnak el az elvtársaink egy részéhez egy az egyben. A szocializmus jó társadalmi rendszer, nem enged megbukni olyan ügyeket, amelyeket tudatosan meg kellene szüntetni, sőt dotációval fenntartjuk /mondván, nem tehetnek róla azok a munkások, hogy épp náluk nem tudják megszervezni a gazdaságot/. Azt hiszem, hogy központilag, megyeileg, üzemi, járási pártbizottságok együttesen kezdjük meg a korábbi elhatározásunk életben való alkalmazását, azt, hogy a konkrét gazdasági eredmények azok a mércék, amelyek egy gazdasági vezetőnek, vezető kollektíváinak érdemeit vagy érdemlegességeit bizonyitják. Például lehet egy vezető kitűnő társadalmi munkatárs, ha az üzem, amelyet vezet, veszteséges. Elvtársak! Tényleg nem lehet engedni sem a nemzetközi gazdasági helyzetet, sem belső gazdasági helyzetünket tekintve, hogy sok esetben a káderkérdések egy részét a nyugdij vagy a halál oldja meg. Van türelmi idő is, de fel kell venni azt a fordulat számot. Megjegyzem: jónak tartom azt,ahogy Békés megyei elvtársak a gazdasági épitő munkában a központi elképzeléseknek helyi sajátosságokba való adaptálását tették, teszik és tenni akarják. Az elhangzott beszámolóból, az irásos anyagból is ugy látom, hogy nincs önelégültség, ez arra mutat, világosan látja itt a párt megyei vezető szerve, hogy az átlagosnál, az eddigieknél többre van szükség ahhoz, hogy az ország gazdasági kérdéseit megoldjuk.