MDP Békés Megyei titkársági értekezletei 1951. január 19. - 1954. március 16.
1953. december 12.
nek olyan, szakaszában lépett, o yan irányt határozott meg, amely lehetőre teszi népünk életszínvonalának gyors növekedését. És ez alapvetően uj a múlttal szemben. Az uj szakasz uj, nagy céljainak sikeres végrehajtása uj módszereket követel. És mindenek előtt szükségessé teszi, hogy pártunk meghatározza, hogy az uj szakasz uj céljait hogyan ós milyen eszközökkel ak karja elérni. Ezt a feladatát pártunk Központi Vezetősége júniusi és móginkább az októberi határozatában sikeresen meg is oldotta. Írről a Központi Vezetőség teljes ülésének októberi határozata ezt mondja: "A mezőgazdaság lemaradása népünk jóléte emelkedésének fékjévé vált. Ezért most az a feladat, hogy iparositásunk hatalmas eredményeire, viszonylag fejlett nehéziparunkra támaszkodva, fokozott erővel lássunk hozzá, mindenekelőtt mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolásához. Ez a legközelebbi 5^-3 esztendőre a szocializmus épitésének kulcskérdése Magyarországon. Ezt további fejlődésünk döntő láncszeme." Nos, amint hallották az elvtársak a határozat idézett része azzal kezdődik, hogy a mezőgazdaság lemaradása fékjévé vált népünk jóléte emelésének. Mindezek alapján tehát világos, hogy a mezőgazdaság fejlesztése nem cél, hanem eszköz az uj szakasz uj, nagy feladatainak végrehajtásában, népünk jóléte gyorsabb növekedésének sikeres végrehajtásában. Olyan názetek is vannak, hogy miután irányt-vettünk a mezőgazdaság erősitósére, ugy vélik, hogy az a veszély fenyeget bennünket, hogy nem előre, hanem hátrafelé megyünk. Újból mezőgazdasági országgá vállunk. *zek az elvtársak nyilván elfelejtik, hogy a mezőgazdaság fejlesztésóp nek feladatait csak korszerű, fejlett nehéziparral lehet megoldani. A mezőgazdaság fejlesztése egyetjelent azzal, hogy a ma követelményeinek megfelelően emeljük a mezőgazdaság színvonalát. És ezt - ami nyilvánvaló - elvtársait a traktorok, kombájnok, kultivátorok, arató- és cséplőgépek, korszerű szállitási eszközök, mezőgazdasági gépek tizezreivel lehet csak elérni. Es az is világos, Mgy mindezt a nehézipar nélkül megoldani nem lehet. Vagy ha azt nézzük, hogy a mezőgazdaság korszerű fejlesztésére óriási mennyiségű műtrágya szükséges, azt is látjuk, hogy ezt fejlett kémiai ipar nélkül sikeresen me 0 oldáni nem lehet. A Központi Vezetőség atározata kimondja, hogy a mezőgazdaság fejlesztése a legközelebbi 2-3 esztendő feladata. Miért 2-3 esztendő? Az irt, mert látni kell, hogy ennyi idő kell a lemaradás behozására és utánna, ha ezt a feladatot sikeresen megoldottuk, nagyobb ütemben, állandóan szemelőtt tartva népgazdaságunk arányos fejlődését, ismét fejleszthető lesz az ipar és elsősorban a termelőeszközöket gyártó ipar. És meg kell mondanunk elvtársak ÜDecsülettel, hogy különösképpen megyénkben ezt az összefüggést nem látjuk éüágosan. Amely párt, de különösképpen állami szerveink funkcionáriusainak magatartásában elég élesen vetődik fel. Uggt néz ki, mintha a kulákosodás veszélyétől félnénk. Ugy vélik, hogy a mezőgazdaság fejlesztésével megnő a kulákosodás veszélye, szóval a kapitalizmus növekedésének veszélye a fa- lun. Ha valaki azt hiszi, hogy a parasztság életszínvonalának - értjük alatta az egyénileg dolgozó parasztságot is - emelése nem helyes, az súlyosan téved. Sztálin elvtárs erről többek között a következőket mondja: hogy nem lehet és nem is szabad támogatnunk az egyéni nagy kulákgazdaságot, de lehet és kell támogatnunk az egyéni kis- és középparasztságot, emelnünk kell terméshozamát és be kell vonnunk a szövetkezeti szervezettség medrébe. A középparasztsagot nem azzal kell a szövetkezés útjára vinni, hogy -csökkentjük életszínvonalát, hanem azzal, hogy bebizonyítjuk a szövetkezeti gazdálkodás felsőbbrendűségét. Hogy a közép araszt a saját tapasztalata alapján juson arra a meggyőződősre, hogy a szövetkezeti gazdálkodás jobb, kulturáltabb életet biztosit számara, mint az egyénileg való gazdálkodás. Es hogy ezt nem értik a mi elvtársaink, felelős funkcionáriusok, bizonyitjak azoknak a tényeknek sorozatai, amelyek most a szövetkezetekből kilépő és meg kell mondani többségében középpafasztokkal szemben nyilvánul meg. Általában azt tapasz táljuk, Mondhatnám megyénk egész területén, hogy a kilépő -térmBiőszövetkezeti tagokat szinte ellenségként kezelik. Aminek alapján igyekeznek megcsorbitani jogos követeléseiket és jogos sérelmeiket nem hajlandók orvosolni, sot egyes helyeken jogtalanul megterhelik őket.