MDP Békés Megyei titkársági értekezletei 1951. január 19. - 1954. március 16.

1953. december 12.

nek olyan, szakaszában lépett, o yan irányt határozott meg, amely lehető­re teszi népünk életszínvonalának gyors növekedését. És ez alapvetően uj a múlttal szemben. Az uj szakasz uj, nagy céljainak sikeres végrehajtása uj módszereket követel. És mindenek előtt szükségessé teszi, hogy pártunk meghatározza, hogy az uj szakasz uj céljait hogyan ós milyen eszközökkel ak karja elérni. Ezt a feladatát pártunk Központi Vezetősége júniusi és móg­inkább az októberi határozatában sikeresen meg is oldotta. Írről a Központi Vezetőség teljes ülésének októberi határozata ezt mondja: "A mezőgazda­ság lemaradása népünk jóléte emelkedésének fékjévé vált. Ezért most az a feladat, hogy iparositásunk hatalmas eredményeire, viszonylag fejlett ne­héziparunkra támaszkodva, fokozott erővel lássunk hozzá, mindenekelőtt me­zőgazdaságunk elmaradottságának felszámolásához. Ez a legközelebbi 5^-3 esz­tendőre a szocializmus épitésének kulcskérdése Magyarországon. Ezt továb­bi fejlődésünk döntő láncszeme." Nos, amint hallották az elvtársak a ha­tározat idézett része azzal kezdődik, hogy a mezőgazdaság lemaradása fék­jévé vált népünk jóléte emelésének. Mindezek alapján tehát világos, hogy a mezőgazdaság fejlesztése nem cél, hanem eszköz az uj szakasz uj, nagy feladatainak végrehajtásában, népünk jóléte gyorsabb növekedésének sikeres végrehajtásában. Olyan názetek is vannak, hogy miután irányt-vettünk a me­zőgazdaság erősitósére, ugy vélik, hogy az a veszély fenyeget bennünket, hogy nem előre, hanem hátrafelé megyünk. Újból mezőgazdasági országgá vá­llunk. *zek az elvtársak nyilván elfelejtik, hogy a mezőgazdaság fejlesztésó­p nek feladatait csak korszerű, fejlett nehéziparral lehet megoldani. A mező­gazdaság fejlesztése egyetjelent azzal, hogy a ma követelményeinek megfe­lelően emeljük a mezőgazdaság színvonalát. És ezt - ami nyilvánvaló - elv­társait a traktorok, kombájnok, kultivátorok, arató- és cséplőgépek, kor­szerű szállitási eszközök, mezőgazdasági gépek tizezreivel lehet csak el­érni. Es az is világos, Mgy mindezt a nehézipar nélkül megoldani nem le­het. Vagy ha azt nézzük, hogy a mezőgazdaság korszerű fejlesztésére óriási mennyiségű műtrágya szükséges, azt is látjuk, hogy ezt fejlett kémiai ipar nélkül sikeresen me 0 oldáni nem lehet. A Központi Vezetőség atározata kimondja, hogy a mezőgazdaság fejlesztése a legközelebbi 2-3 esztendő feladata. Miért 2-3 esztendő? Az irt, mert látni kell, hogy ennyi idő kell a lemaradás behozására és utánna, ha ezt a fela­datot sikeresen megoldottuk, nagyobb ütemben, állandóan szemelőtt tartva népgazdaságunk arányos fejlődését, ismét fejleszthető lesz az ipar és első­sorban a termelőeszközöket gyártó ipar. És meg kell mondanunk elvtársak ÜDecsülettel, hogy különösképpen megyénkben ezt az összefüggést nem látjuk éüágosan. Amely párt, de különösképpen állami szerveink funkcionáriusainak magatartásában elég élesen vetődik fel. Uggt néz ki, mintha a kulákosodás veszélyétől félnénk. Ugy vélik, hogy a mezőgazdaság fejlesztésével megnő a kulákosodás veszélye, szóval a kapitalizmus növekedésének veszélye a fa­- lun. Ha valaki azt hiszi, hogy a parasztság életszínvonalának - értjük alat­ta az egyénileg dolgozó parasztságot is - emelése nem helyes, az súlyosan téved. Sztálin elvtárs erről többek között a következőket mondja: hogy nem lehet és nem is szabad támogatnunk az egyéni nagy kulákgazdaságot, de le­het és kell támogatnunk az egyéni kis- és középparasztságot, emelnünk kell terméshozamát és be kell vonnunk a szövetkezeti szervezettség medrébe. A középparasztsagot nem azzal kell a szövetkezés útjára vinni, hogy -csökkent­jük életszínvonalát, hanem azzal, hogy bebizonyítjuk a szövetkezeti gazdál­kodás felsőbbrendűségét. Hogy a közép araszt a saját tapasztalata alapján ju­son arra a meggyőződősre, hogy a szövetkezeti gazdálkodás jobb, kulturál­tabb életet biztosit számara, mint az egyénileg való gazdálkodás. Es hogy ezt nem értik a mi elvtársaink, felelős funkcionáriusok, bizonyitjak azok­nak a tényeknek sorozatai, amelyek most a szövetkezetekből kilépő és meg kell mondani többségében középpafasztokkal szemben nyilvánul meg. Általában azt tapasz táljuk, Mondhatnám megyénk egész területén, hogy a kilépő -térmBiő­szövetkezeti tagokat szinte ellenségként kezelik. Aminek alapján igyekeznek megcsorbitani jogos követeléseiket és jogos sérelmeiket nem hajlandók orvo­solni, sot egyes helyeken jogtalanul megterhelik őket.

Next

/
Thumbnails
Contents