MDP Békés Megyei Megyebizottságának (VB) ülései 1954. november 1. - 1954. december 27.

1954. november 1.

kellene nekünk sokkal jobüan tudatosítani. Megvan az az általános felfogás, nogy a siló nagyon jó, de ennek a gyakorlati élei/ben nincs meg a megtelelő ismertetése. Fel kell vetni a másodvetésnek a kérdését, ami a takarmányoázis, állagok átoeleltetésének jelentős kérdése. Tudom azt, nogy a megye lényegesen keveseob csapadékot kap, mint az ország töooi része,a nyári időben meglenetős szárazság van. Itt azt vetném tel, na a szovjet elvtársak egyszerűen tudomásul vették volna, nogy a mdeg-övezetben nem lenét termelni, akkor az egész Micsurin és Liszenkő elméletet megcsúfolnád. Meg kellene találni azokat a növényféleségeket, amit itt is lenetne termelni. Pl. a köles másodvetésnek kiváló. Ezzel mi nem eléggé törődünk. Az egyes termelőszövetkezeteknél a takarmánnyal való bánás valóban ugy van, ahogyan azt az elvtársak is elmondották, néna nasig áll a tenén a takarmányba. Viszonylag kevés törődés van az egyedi takarmányozásnak a Kérdésével a termelőszövetkezetekoen, már pedig ez is jobb és nuzamosabo ideig tartó jó takarmányozási lenetőséget biztosit. Nincs még minőig megfelelően tisztázva a termelőszövetkezeteken oelül az állatgondozók kérdése, normája, ez még mindig nem eléggé rendezem. Ezek az emoerek teöbbé-kevésboé ugy érzik, nogy az ő munkaegységük kérdése nem egyformán van megállapítva. EDDŐI ered az, nogy legtöbb termelőszövetkezetben az állatgondozók azokból tevődnek össze, akiket más munkára nem lenét nasználni, idős, nem elég erős, stb.Ezek az úgynevezett másodrendű emberek, akik az állatokat gondozzák. Klaukó elv társ: Egyetértek azzal, amit a Kanyó elvtárs elmondott, hogy fel kell nasználni takarmányozás szempontjából a tengeri-szárat. Az a tapasztalat, nogy nálunk a takarmányiízásnak épen ez az egyik gyengéje. Kégi szokás az - főleg az egyénileg dolgozó parasztoknál - nogy téj.en a takarmány oázist a kukoricaszár jelenti döntően. Kekünk e téren vannak tennivalóink. Nem arról van szó, nogy a kukoricaszárat ne értékesítsük, nanem a gyakorlat az, nogy a kukoricaszár ugy van telaasználva, nogy a szárat odadobják a tenén elé és ezzel a takarmányozás el van intézve.Részemről azt javaslom, nogy sokkal alaposabb munkát kell kifejteni a megfelelő takarmányoázis alap kiépítése szempontjából. A silózás területén amellett, nogy elsők vagyunk - fokozottabb munkát kell végezni. Felvetődött az, nogy a szártépők rosszul dolgoznak és ez az oka annak, nogy a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozók nuzódoznak a'silózástói. Ha ez igy van, akkor nem szabad belenyugodni, nogy ugy is elsők vagyunk, nanem felül kell vizsgálni szakemuerek bevonásával a szártépőket, nogy mi az oka annak, nogy nem dolgoznak megfelelő. Fel kell vetni az állat egészségügynek a kérdését, meg kell azt állapítani, nogy ezen a téren van javulás. Azonban ezen a.téren fel kell vetni egy problémát. A régi állatorvosok mellett dolgozó felcserek panaszkodnak, azt vetik fel, nogy a régi szakemberek mellett rosszabb a sorsuk, mint a felszabadulás előtt egy mesternél lévő inasnak, mert a mester igyekezett tanítani az inast, nogy tanulja meg a szakmát, a régi állatorvosok épen ezt nem akarják megadni. Bizonyos fokig félnek attól, nogy mi lesz utána, na ezek a felcserek megtanulják a szakmát, elveszik az ő kenyerüket. Nem magyarázzák meg ezek az emberek a fiatal, jövendő állatorvosoknak égy-egy betegség okát, nem magyarázzák meg azt, nogy nogyan kellene azt megelőzni. Egyes fontosaob műveletek végrexiaj tásánál, amikor ott vannak, csak arra Használják őket, nogy kést, ollót adjanak kézbe, de nem tanítják őket. Nem ártana, na a mezőgazdasági igazgatóság, állattenyésztési igazgatóság megnézné ezt a kérdést.