MDP Békés Megyei Megyebizottságának (VB) ülései 1954. február 1. - 1954. március 12.

1954. március 8.

lelő légkör, megfelelő hangulat. És nem adtunk a tanácsnál sem mó- . dot arra, hogy a mi elvtársaink bátran felvetették volna az ő véleményükat a megyei pártbizottság, a megyei pártbizottságon'dolgozó egyes elvtársak, vagy az én munkámmal kapcsolatban. Első és legfontosabb következtetés, amit le kell vonni, hogy az ilyen durva hibákat elkerüljük, bátran, minden területen gátlás és a legkisebb mellék-gondolat nélkül fejtse ki mindenki a véleményét. Mert-hisz, ha ezt nem tesszük azzal a Pártnak ártunk, de ártunk azoknak az elvtársaknak is, akik bár nem rossz indulatból, de hibákat követnek el, Itt a jelen esetben, a tanács munkájával'kapcsolatban, ha igényesebbek vagyunk saját munkánkkal kapcsolatban, ha módot és lehetőséget adtunk volna az elvtársaknak arra, hogy mondják el bátran véleményüket a vezető, irányító munkákkal kapcsolatban, - véleményem szerint és meggyőződésem szerint - nem lettek volna ilyen súlyos hibák, fogyatékosságok, amelyek most fel vannak tárva.Azt mindenekelőtt szeretném nagyon aláhúzni, hogy tényleg végérvényesen, kommunista módon vonjuk le a következetetést ne csak erre a területre, hanem minden területre vonatkozóan. Mi- előtt személyemmel kapcsolatban felvetett birálatra reagálnék, azt vetném fel, hogy az egyik legdöntőbb hiba, hogy a pártapparátus és meg kell mondani nemcsak a megye, hanem a járás, községek is lebecsülték a tanácsok munkáját. Nem láttuk a tanácsoknak mint egyben az állami szerveknek, egyben mint tömegszervezetek, nép által választott szerveknek jelentőségét és helyét, Ugy véltük, hogy a tanácsok, azok robot emberekből álló szerv, az egy szükséges rossz, az elvtársi segités, a munkájuk megbecsülése, elismerése, ez nem történt meg, mindig csak a rosszat kerestük. Általában a mi tevékenyésgünk, irányitó munkánk a tanácsszervek felé nem volt megtelelő, nagy mértékben lebecsültük a tanácsszervek munkáját, aminek következtében, a mi tanacsszerveink tekintélye előttünk sem volt meg,Ami komoly mértékben hozzájárult ahhoz, hogy komoly problémák vetődnek fel a tanács felé. Ilyen szempontból azt hiszem, hogy feltétlenül elsőrendű dolog

t hogy tisztázzak az apparátuson belül a tanácsok felé is, az elvtársaink felé, hogy lássák, hogy mi a helyzet, hogy mi ezt a hibát most már látjuk és gyakorlati intézkedéssel biztosítjuk, hogy ezek ne forduljanak elő, ,Azt hiszem abból kifolyólag,, hogy lebecsültük a tanácsok munkáját, ebből, mint fő hibából következett az a másik hiba, hogy éppen ezért nem is láttuk eléggé jelentőségét és fontosságát, szerepét a tanácsoknak. Az irányitás, ellenőrzés felszines volt, különösképpen az elvi, politikai irányitás a tanácsok felé, hogy azok tényleg a hivatásuknak megfelelően, a párt politikájából adódó tennivalókat, a tömegekre való támaszkodás alapj&n helyesen tudják megoldani, ehhez a megfelelő elvi-politikai irányitás nem tfolt meg. Nem volt megfelelő az én közvetlen irányitásom sem, ami esetenként rész-problémák megbeszélésére szorítkozott. Az is komoly hiba és én ezzel teljes mértékben egyetértek, hogy nem neveltük a mi elvtársainkat^ nem foglalkoztunk velük, mint elvtársakkal. Az értekezleten nagyon élesen vetődött fel a magatartásomban lévő probléma, hogy az elvtársiatlan magatartás, elvtársakkal szemben a ledorongolás, a javaslatok figyelmen-kivül hagyása, ez komoly mértékben nehezítette a megfelelő légkör kialakulását, ^em neveltük megfelelően az elvtársakat, munkájukhoz nem adtunk megfelelő segitséget. Fásultság lett úrrá az elvtársakon, nem látták munkájuk megbecsülését. Amikor esetenként a tanácsnál dolgozó elvtársak eredményeket értek el, nem mertük elismerni ezeket az eredményeket, helytelen politikai-elvi megokolásból kiindulva ugy gondolvUk, hogy nem dicsérjük meg az elvtársakati mert hajlamosak vagyunk arra, hogy a fejünkbe szálljon a dicsősség. Sőt az is előfordult, hogy esetenként kisajátítottuk azokat az eredményeket, amelyeket a tanács fonalán elértek az elvtársak, magunk eredményének könyveltük el.