MDP Békés Megyei választmányi és pártbizottsági ülései 1954. május 5. - 1956. június 9.

1954. augusztus 4.

adását, amit a Boros elvtárs felvetett. Elemeztük szektoronként, hogy az állattenyésztés jövedelmezőségét, a hozam növelését mi akadályozza. Megállapítottuk azt, hogy van egy néhány miniszteri rendelet, amely neheziti ezt a munkát. Á mi járásunkban minden állami gazdaság elhelyezése olyan rossz, hogy nincs egyáltalán megteremtve a feltétele annak, hogy a takarmányt el tudják szállítani az állatok részére. Ebből adódott elő az, hogy a kőszigeti állami gazdaság olyan alkokat bocsátott árverezésre, amelynek 7o szazaiéka elhullott. Ezen a hideg télen is 2o km-ről kellett a szalmát hordaniuk, A csikók árverezését azzal indokolták, hogy a takarmány szállításhoz nem volt meg a feltétel. A ballai állami gazdaságnál is mind- . össze 3 km. bekötőutra volna szükség, ezen keresztül évenként másfél millió forint fuvarozási- költséget meg tudnának takarítani. Termelőszövetkezeteink zöme az állattenyésztés vonalán még igén gyerek dipőbe jár.A mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése nem volt aranyban a dolgozó parasztság öntudatával, fejlettségével, egyre inkább szorgalmaztuk a különböző uj módszerek bevezetését. A termelés zövetkezeteknél is igyekeztünk bevezetni a három-négyszeri fejést, ugyanakkor ennek nem volt meg a lehetősége sem szak szempontból, sem pedig más szempontból. Igen sok termelőszövetkezet.van, ahol 4-5 borjú van egy kis helyen. Ilyen helyeken az első lépéseket kell megtenni, nem pedig a nagyüzemi állat-gazdálkodási formát, amit csak 5-6 év múlva tudunk elérni, A hozamnak a növeléséhez feltétlenül szükséges az, hogy a termelőszövetkezetek megértsék ennek jelentőségét. Igen sok szövetkezetünk van, amely itolt agrárproletárokból tevődik össze. Tudjuk azt, hogy az agrarproletároknak az állattenyésztéshez nem volt meg a lehetőségük, igy nem szokták meg annak jövedelmezőségét, nem szokták meg azt, hogy abból milyen jövedelem származik. Az ilyen termelőszövetkezetekben ma is le- . becsülik az állattenyésztés fontosságát. Ma is kizárólag buziból akarják a jövedelmet növelni, ami még abból az időből ered, hogy valamikor a falusi agrárproletároknak az volt a legfőbb vágyuk, hogy legalább a kenyerpk meglegyen. Ez ma is fennáll, csak a búzát nézik. Az ilyen szövetkezetekben van az meg, hogy hetenként váltják az állatgondozók egymást. így fennáll as, hogy a gondozóknak nincs meg a megfelelő szakképzettségük. Igen sok tehén elles közben nem kap megfelelő szaksegítséget. Az ilyen gondozó nem tudja megállapítani, hogy kb. 2-3 nnp múlva bekövetkezik az elles.Az ilyen szövetkezeteknél természetesen ezen a téren az első lépéseket kell megtenni, mielőtt az uj módszerek alkalmazására vennénk as irányt. A termelőszövetkezeteknél az állatokból származó jövedelmet külön-külön feldolgozzuk és az ilyen szövetkezeteknek meg fogjuk mutatni azt, hogy mennyit jövedelmez az állattenyésztés. Az egyénileg dolgozók területén ahogyan néztük az állattenyésztés kérdését azt_ állapítottuk meg, hogy különösebb lemaradás nincs. Ezen a téren kizárólag a fájtánál van nemi probléma, amit pótolni kell, és nagyobb probléma a szarvasmarha területén mutatkozik meg. Nincsennek érdekeltté téve az egyénileg dolgozó parasztok a szarvasmarha tenyésstésben. Es egy többéves rendeletből adódik, amely as állattenyésztés fellendítése érdekében született, mellyel a vágási tilalmat bevezették.A rendelkezésnek ez a pontja nem egészen megfelelő. A tapasztalat azt mutatja, hogy az elhullott borjuk nagy százaléka bika borjú. A rendelkezés alapján a borjut levágni nem ssabad. A rendelkezés alapján as e.gyénileg dolgozó parasztnak a bika borjut egy évig kell tartani és akkor átvesszik tőle 3-4 forintos áron. Ami annyit jelent, hogy egy mázsás borjúért kap kb. 4oo forintot. Viszont egy mázsás borjú kiszopott másfél ezer forint értékű tejet. Az üszőnél ez nem vetődik fel, mert annak megvan a normális értéke. Ián olyan jelenség, hogy amikor születik a borjú és azt látják, hogy bika, - azonnal megfojtják.