MDP Békés Megyei választmányi és pártbizottsági ülései 1948. június 24. - 1952. július 26.

1950. február 19.

se magyarázva, mentünk tovább, hogy nem tudunk itt időzni. Megbiztunk funkcionáriusainkban és csak rájuk építettünk. A pártitkírral a szobában ültünk le, négyszemközt informáltattuk m gunkat a helyzetről, akik a legszebbet és a széfet mondották. Bsetleg a hibákat,is megmondták, de mindig más volt a hibás, á párttag, vagy pártonkívüli, aki rágalmazza őt .'Nem figyeltünk fel a tömegek hangjára, a panaszokat nem hallgattuk meg, nem gondoltunk arra, hogy ezek a panaszok helyesek, igazságosak lehetnek és meg kellene egyszer nézni, milyen módon kellene egeket megjavítani, milyen módon lehetnek ezeken segiteni. Héra kutattuk eléggé" a szovjet irodalom idevonatkozó kérdéseit, a pártépitessel kapcsolatos elméleti és elvi szempontú cikkeket, könyveket. Nem tanulmány óztuk Sztálin, Lenin és többi nagyjaink iráaait, hogyan kell a pártot építeni, fényit, tisztaságát megtartani, elérni, hogy a tömegek* szeressék. Pedig, ha ezt megtettük volna, gazdag kincs birtok ban jutottunk volna.Leszögezhetjük, hogy nem foglalkoztunk eléggé vehetőinknek nevelésével és irányitávásval. Rideg, gyakran bürokratikus m°don kiadtunk egy-egy rendeletet, nem néztük, hogy emberekkel, káderekkel van dolgunk, akiket nevelni, táplálni kell, akik olyanok lesznek, amilyennek mi neveljük őket. így történhetett meg az, hogy egyik másik vezető elvtárs elhajlott Becsületesen indult, tisztességes munkát akart végezni, vezetővé akarta volna magát kiképezni, de a'megfelelő fejlődés helyett károsan fejlődet a néppel, a Párttal szemben. Meg kell állapítani, bizonyos fokig nyersen ez nem jelent semmiképpen sem sértést, egyikönket sem neveltek gyemlékszobában , ha meg akart az ember maradni, harcolni kllett az urakkal szem ben, hogy jobb életet tudjon biztosítani. Kemény munka volt. A mostani időkben azonban nem szabad lett volna, hogy ez érvényesüjön a párttagokkal szemben, a dolgozó tömegekkel szemben. 3zt a keménységet még jobban, feltétlenül jobban erősíteni kellett volna az ce zt lyellenséggel szemben de végtelen finomságét és atyai szeretetet kiépíteni azokkal az elvtársakkal és minden kívülálló dolgozókkal, akikkel nekünk esztendők óta dolgunk van, akiknek nevelése ránk van biava. Sajnos, nem igy történt éa ennek következtében sok hiba mutatkozik pártszervezeteinkben, amelyek kijavítására határozott fordulatot kell vérmünk•Mire vezetett, hogy az elbizakodás és az önteltség urrálett pártunkban, hogy a kritikát és ai önkritikát elfolytották? A tagság, ha fel mert aaó lalni, ledorongolták. A párttagság éa a pártvezetőség közötti kapcso^p meglazult. A pártvezetőség éa a párttagok között lévő j ©viszony nem barátivá, hanem ellenségessé fejlődött, mert a tagságunk, becsületes dolgozók százai és ezrei kétségbeesetten látták, hogy azok a vezetők, akiknek ,őket tanítani kellett volna, nem tudnak csak dorongolni, ugyanakkor az ellenséggel nyíltan, .vagy titokban cimborálnak. Bz odxavezetett hogy pártunk egyre-másra kezdett elhidegülni a tömegketől, azoktól, dciknek'a friss utánpótláaa nélkül a párt vérkeringése kell, hogy lányhhuljon. Látták, a mai napon a Viharsarok Népébén esetek tucatjait sorolom fel arról, hogy milyen hibák vannak melygyénk pártszervezeteinél.. Bzeket megismételni nem akarom. Látják, hogy ezek a súlyos esetek, sulyo bűnök a part szemében, a párt Központi Vezetőségének szemében, amely bűnöket megfelelő más munkával, önkritikával lehet csak kijxavitani, ha egyes esetekben még jóvá lehet tenni.Azokról az felsorolásoknak alátámaszt sara csak annyit szeretnek mondani hogy az a Szabó János, aki a békésazentandráai pártszervezet titkíra voj alapjában nem volt gonosztevő, nem volt osztályellenség. Az a Bagi Lajos gyáros, s a feketéző malmosok azonban, akik látták, hogy Szabó János megkörnyékezhető, körülfogták, hogy levegyék libáról. Mi nem figyeltünk fel erre az általános Jelenségre, hagytuk, hogy a dolgo a maguk rendjén fejlődjenek, hgyiuk, hogy az ellenség hálójába kerüljön Szabó r . i t