MDP Békés Megyei választmányi és pártbizottsági ülései 1948. június 24. - 1952. július 26.
1948. december 5.
ugynevea tt boldog békeidőben,hogy az ott dolgozó férfiaknak is 2o pengő volt a heti keresete is.És ha ezt összehasonlítjuk a mostani fizetéssei,akkor nyilvánvaló,hogy nem hamis,hanem a tényeknek megfelelő az a statisztika,amely arről beszól,hogy például a textilmunkasoknak 37 % -al mmelkedett az életszínvonaluk.Azért beszélek részletesen erről,mert szükség van arra,hogy üzemi munkások között ezeket a tényeket szembe állitsuk a demagógiával,vagy megnemértéssel és rámutassunk azokra a nagy eredményekre,amelyeket életszinvonalunk emelkedése terén elértünk. Mért mondjuk ezt,mert az a nézetünk,hogy most már elértük a paradicsomot,most már malmozhatunk,mert akkora nagy jólétben óllaz ipari munkásság.Szó sincs róla.Hiszen a 38-as boldog békeidőnek életszinvona la a nyomor életszinvonala volt,munkasoknak parasztoknak egyaránt. Tud juk,hogy a munkások még sok nehézséggel küzdenek,de azért kell -beszél ni ezekről a dolgokróx,mert mégis minden nehézség ellenére,hatalmas Ha nagy eredmények,amit három ésfel esztendővel egy ilyen pusztitó háború után elértünk,hogy betudtuk gyógyitani a háborús sebeket.Egy ilyen pusztitó háború után m^r ott tartunk,hogy rossz emlék csak például,az inflációnak az ideje.Emlékezzenek vissza az inflaciónakarra az idejére,amikor a munkás hazavitte a bérét és két kilogram krumplit sem tudott vásárolni belőle.Azért beszélünk az életszinvonal emiekedéséről, mert ez mutatja népi demokráciánk,hatalmas fejlődését.Emlékszünk rá, hogy mikor a háború után körülnéztünk ebben az elpusztult országban, voltak,akik azt mondtak,hogy ötven esztendő is kevés le sz,hogy eltudjuk érni,azt ami a háború előtt volt.A mi Pártunk vezetése alatt hála munkásságunk,parasztságunk munkájának elértük,hogy begyőgyitottuk ezeket a sebeket,de nem csak elértük,hans m tul is haladtuk életszinvonalunk 38-as átlagát.Mi ezt nem végállomásnak tekintjük ós azt mondjuk,* hogy tovább kell előre haladnunk és emelnünk kell továbbra is munkás* ságunk életszínvonalát.Az eredményekre rá kell mutatni,azért is m xX komoly eredményeket jelentenek és most gondolnunk kell arra is ,hogy a tempót az életszinvonal emelkedését,ebben az ütemben,amely az inflációtol eltelt időt máig jellemzi,nem tudjuk egyenlőre folyt a tni.Az é± letszinvonalat emelni kell és fogjuk is,de nem emelkedhet olyan romamos tempóban mint az inflációtol a mai napig emelkedett.Miért?Azért mert a munkásság és a dolgozó parasztság az ura ennek az országnak, és azáltal,hogy ura az országnak,példát kell venni egy józan gazdáról.Hogyan gazdálkodik egy józan gazda?A józan gazda nem azt csinálja,hogy amit termetlt mind eleszi,hanem azt csinálja,hogy egy részét félre teszi arra a célra,hogy munkáját megjavitsa,igyekszik gépet venni,vagy valami állatot vesz,takarékoskodik a józan gazda.Nem eszi meg a jövőt,nem eszik meg mindent,amit termelt,haaem takarékoskodik,kinek az érdekóben?A saját roaga és csaladja érdekében takarékoskodik,mert n nem más számára,hansm a maga számára takarokoskodik,mert jól tudja, hogy a félretett összegből,majd vagy allatot,vagy mezőgazdasági gépet vesz,beruházást eszközöl ami lehetővéteszi,hogy megkönnyítse munkáját hogy néhány esztendő múlva,annál töbo teremjen neki,annál töob gyümölcsöt vagy eredményt tudjon behozni.Ami áll a józan gazdóra,az áll az egész országra.kekünk a józan gazdának,értelmes gazda embernek ezt a takarékosságát kell érvényesíteni az ország életében és ennek az orszá; nak a gazdája a munkásság és parasztság,ezért takarékoskodni kell az üzemekben.Lehetővé kell tenni,hogy a mi országunk gazdasági talapzatát, nehézipart,kitudjuk szélesíteni.Ha tovább akarunk menni az óletsz színvonal emelkedésének utján,takarékoskodnunk kell,félretenni egyrészét annak amit termeltünk,befektetni,hogy uj gyárak legyenek,több vasat,aminek segítségével több traktort tudunk gyártani,de az uj gyárrakhoz befektetések kellenek^de a befektetéseket csak ugy tudjuk elérni, ha a fogunkhoz verjük a garast. J