MDP Békés Megyei pártértekezletei 1950. június 11. - 1954. március 8.

1954. március 8.

Hány közópparaszt is azt csinálja., nogy maga is felkeli reggel 4-5 óra. kor ás késő éjszaka hagyja abba a munkát. Elvtársak súlyos tévedés vol­na, ha igy néznénk a középparasztokat. Nézzék meg a faluis susztere­ket, aki talpalja a csizmákat és mellette van egy segéd, akkor az már kizsákmányoló, és ugy kell kezelni, mint osztályellenséget. Világos, hogy nem. A középparaszt nem kizsákmányoló, dolgozó paraszt, szövet­ségesünk, akiket megnyerhetünk és meg kell nyernünk a magunk oldala* ra. Ha a középparasztokat lenézzük, taszigatjuk, akkor nyilván fogja magát és elmegy a kulákhoz, a klerikális reakcióhoz. Hát nincs nekünk elég tényleges ellenségünk ebben az országban, nem kellene nekünk gya­rapítani soraink számát? Ingadozik ezt mondják sokan. Persze, hogy ingadozik. Van vagyona, földje, tehene, de azt is vegyünk tekintetben, hogy a középparasztok földjében általában van szikes éf neki a 8 hold földje nem hoz annyi jövedelmet, mint egy kis parasztnak a 4 hold. Me­lyik kisparaszt nem szeretne 8 hold földet magának, ha 5-6 holdja van? És hogy esne a kisparasztnak, ha ő is beleesne a középparaszt kate­góriába és jön a szegény kisparaszt és azt mondja neki, te kiskulák vagy. A saját bőrén fogja érezni, hogy milyen helytelen politikát tá­mogat. Ne az egyszerű embereket tegyük felelőssé, ne az ő hibájukból sorol, juk fel a helytelen nézeteket. Ennek az országnak olyan az arculata, a helyzete amilyenné a párt, aktaenunisták formálják. A Megye Bizott­ság győzze meg a párttagokat és a pártonkívülieket a helytelen néze­tekről, irtsa ki a gondolkodásukból a helytelen nézeteket. Most pedig b^kéamegyében is a párt legfontosabb feladata, hogy lenyuj­jon egészen a faluig, az egyes dolgozó parasztokig, z a legdöntőbb k 'ruás. Látni kell azt, hogy ott kell a legtöbb segítséget adni, ahol erre szükség van. Ml mit csináltunk eddig? Gyenge a tsz, nem megyünk ki, erős a tsz oda kimegyünk. Baj van a középparasztsággal, nem megyünk ki, oda mentünk, ahol nincs baj. Ez meghátrálás. Nekünk oda kell menni, ahol a legtöbb probléma van, Ez eredményez az országnak több kenyeret, hust, zsírt. A téves nézet.k ellen ugy kell harcolni, az országban, mint a duvad ellen. Arról a kérdésről, ami a tsz-csekkel és a kilépőkkel kapcsolatos. Vol­tak itt különböző intézkedések az elmúlt hónapokban, hogy megfelelő, káppen kielégítsük a kilépő dolgozókat, megkapják a törvényben előirt jussukat a szövetkezetből. Ízzel kapcsolatban ejyre sűrűbben hallja az ember azt, hogy többit kérnek, mint amennyi jár nekik. Elvtér sak el lehet képzelni és lehetséges, hogy egyik-másik többet kér, mint amennyi jár neki, de nem z a fő veszély. Ha van ilyen veszély, ez kisebb v szély, ez ellen harcolni,kell, meg kell magyarázni a kilépő tagnaktagnak, hogy ezt hozta be, ez jár neki a töréény szerint, töb­bet neknáap. Akár hogy kéri nem kell adni, nem kell udvarolni nekik. Az Igazság talaján kell állni. A fő veszély az - és ezz ellen kell har­colni - hogy nem elégítsük ki megfelelően azokat a dolgozó paraszto­kat, akik kiléptek a tsz-ből; Ugyanakkor elvileg is helytelen néze­tek vannak és cselekedetek is helytelenek velük szemben. A magunk bőrén tapasztalhatjuk, hogy az erőszakos szövetkezeti mozga­lom kövtkeztében az elmúlt év derekától majdnem napjainkig, és zután is érezhetjük, hogy mennyi bajt hozott nekünk az erőszakoskodás. A fa­lu dolgozó parasztjainak megnő a termelési kedve, jól érzik magukat, örülnek az öletnek, ha nem néz egymással farkasszemet a tsz-tag és az egyéni dolgozó, a kisparaszt és a középparaszt, ugy ahogy a párt ta­nítja, ahogy a párt akarja. A dolgozók jogos panaszalt azonnal 1 kell intézni megfelelő módon a termelési kedvük végleges meghozása érdeké­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents