150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vilmos: Az egyetemi rangú Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, 1953-1968
oktatónak mondtak fel, egy főt felfüggesztettek, hatan kaptak írásbeli megrovást, egy fő pedig szóbeli feddést. Számos hallgató nem folytathatta tanulmányait. 1957-1958 folyamán az intézményen belül is lezajlott a rendszer konszolidációja. Igazolvány 1956-ból Forradalom után A forradalmat követően 1957-ben országosan átmenetileg csökkentek a felvételi keretszámok. A „II. hároméves terv” időszakában (1958-1960) az akkor megállapított szint maradt mérvadó, de a „népgazdaság” ettől eltérő megalapozott érdekeit figyelembe kellett venni. A mezőgazdaság újra megindított kollektivizálása rohamosan növekvő szakemberigényt gerjesztett s ez a főiskolai felvételi létszámra is hatással volt: mig az 1957-1962 közötti 5 évben összesen 666 hallgató végzett, addig az 1963-1977 közötti szűk másfél évtizedben 2448. A növekedéshez hozzájárult a levelező oktatás ismételt bevezetése. Az 1960-as évek elején vette kezdetét a távlati „szakemberszükségleti terv”-ek kialakítása, valamint - a később szinte folyamatossá váló - oktatási reformok kidolgozása. E tervek, s az ebből fakadó intézkedések befolyásolták a következő időszak mennyiségi változásait (a hallgatóság és a tanári kar létszámának növekedése) s az intézményrendszer, továbbá az egyes intézmények bővülését, ami csak jelentős beruházásokkal együtt volt elképzelhető. Az 1956-os felsőoktatási követelések közül egy elem megvalósult: az OM. 8/1957. sz. rendelettel az egyetemek visszakapták a doktoráltatási jogukat. így a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola is újra felhatalmazást kapott doktori cím adományozására. Az Elnöki Tanács 1957. évi 35. sz. (VI. 25.) törvényerejű rendelete értelmében pedig az agrárfelsőoktatási intézmények végzett hallgatói egységesen „mezőgazdasági mérnök” oklevelet kaptak. 1957-ben két új oktatási szervezeti egység alakult: a Kertészeti Gépesitési Tanszék és a Mezőgazdasági Tanszék. A tapasztalatszerzést segítették az 1950-es évek végétől ismét rendszeressé váló hallgatói cseregyakorlatok. Természetesen egyelőre csak a szocialista országok társintézményei között kerülhetett szóba ez az együttműködési forma. A főiskolai információáramlás eszközeként 1959 februárjától már rendszeresen jelent meg az 1955-ben indult „Kertész Híradó” című lap. A 13.220/1959. sz. (Vili. 15.) FM utasítással hozták létre a Világnézeti Nevelési Bizottságot, az igazgató tanácsadó szerveként. Feladata volt az MSZMP művelődéspolitikai elveinek megfelelően az oktatók „ideológiai képzésének irányítása és ellenőrzése”, a hallgatók marxista-leninista oktatásának, sőt az „oktatáson kívüli világnézeti-nevelésének figyelemmel kísérése”, továbbá 67
