150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Schmidt Gábor, Hámori Zoltán: A Budai Arborétum története
zöldséghajtató ház, ananászház, szukkulensház, trópusi dísznövényház, orchideaház. Összesen 63 féle szőlő-művelésmód került bemutatásra, ezenkívül rengeteg gyümölcssövény-forma (a sövények a mai Villányi úttól a Ménesi útig tartottak E-D irányban). A szukkulens növények és az orchideák sok esetben a külföldi tanulmányúton tartózkodó tanár postázásaival gyarapodtak, így sok növény eredeti termőhelyről származó példány volt. A melegházban 100, a mérsékeltházban 300, a szukkulensházban pedig kb. 120 növényfaj volt meg. A Ménesi út "támaszfala" előtt lugasszőlő került elhelyezésre. A gyümölcsös telepítésénél egy fajtát több alanyra oltva és több művelésmóddal is ültettek. A fák egy része táblákban, másik részük a növényházakat és a zöldségeskerti táblákat körülfogó utak mentén került elhelyezésre. Dísznövény bemutatás céljára eleinte csak az utak mente szolgált, 1920 körül azonban már 10 növényház, 4 hajtatószekrény, 4 teleltetőszekrény és 400 db melegágyi ablak látta el ezt a feladatot. 1926-ban befejeződött az ún. Nagyblokk építése összekötőházzal és hat keskenyebb oldalházzal. Itt volt egy magszoba, egy munkaterem, egy iroda és a kazánház. Később felépült az ún. Kisblokk a Szüret utcai oldalon, amely az 1944-es bombatámadások során megsemmisült. Mindkét házcsoportot a Haas és Somogyi vasszerkezeti gyár építette. Ebben az időben Petrányi Ferenc volt a telepvezető, majd 1935-től Mészáros József veszi át a stafétabotot, aki előtte külföldön nagy tapasztalatokat szerez. Ebben az időben az igen keresett Calla aethiopica-1 és orchideákat termesztenek nagy mennyiségben a telepen. 1944-ben több bombatámadás éri a telepet, aminek következtében szinte minden ház használhatatlanná válik. Az értékes orchideákat áthordják ugyan az asztalosműhelybe, de a növények a silány körülmények között hamar elpusztulnak. Szerencsére azonban sok láda kertészüveg van raktáron, amelyet a bombázások szünetében - éjszakánként - kézben egyenként felhordanak a Felső telep óvóhelyére. 1945 tavasza - a felszabadulást követően - életre kelti a kertészeket. Mivel a házakat újra kellett üvegezni, először a meglévő melegágyi kereteket javítják meg és a megmentett üvegtáblákat helyezik bele. Kezdetben a Zöldségosztályon talált magvakat vetik a melegágyi keretek alá és a felnevelt palántákat a környező lakosság között osztják szét, hogy elősegítsék az élelmezést. 1950-től teljesedik ki leginkább a telep, hiszen nem csak helyreállítják és zsúfolásig töltik az összes növényházat, hanem egy szegfűházat és a Zöldségtermesztési Tanszék számára két nagy blokkházat is építenek. 1956 őszén a nagyértékű telep szinte teljesen elnéptelenedik, alig egy-két embert sikerül itt tartani. A hatvanas években még tovább bővül a telep: három süllyesztett ágy és a Zöldségtermesztési Tanszék számára egy kéthajós üvegház épül a telep felső részén. Ekkor eléri a telep üvegfelülete az 5300 m2-t. Rózsa, egynyáriak, Paeonia és Chrysanthemum termesztésére 2000 m2-es blokk épül közvetlenül a Ménesi út támfala (tallut fal) alatt. 149
