150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vilmos: A Kertészeti Egyetem, 1968-1986
órára, valamint a félévenkénti vizsgák számának 4-5-re történő csökkentése. A tantárgyak tartalmi korszerűsítésének keretében az alap- és az alapozó tárgyakat, valamint a gyakorlati oktatás arányát növelték, a tantárgycsoportok diszciplínáinak összefüggéseit erősítették. Az oktatás módszere az önálló feladatmegoldás, a szakkönyvtár rendszeres használatának serkentését szolgálta. Bővült a fakultatív tantárgyak kínálata. Az államvizsga részévé vált a diplomamunka megvédése. A bevezetett változások nyomán át kellett dolgozni a tanulmányi- és vizsgaszabályzatot. A reformfolyamat része volt még az oktatás személyi és tárgyi feltételeinek fejlesztése, az új oktatói-kutatói követelményrendszer, a „káderfejlesztési terv” kidolgozása. A kétségtelenül előremutató, valódi fejlődést tükröző változások mellett továbbra is megmaradt a „marxista-leninista” világnézeti megalapozottság követelménye, bár a változó világ fejleményei által folyamatosan háttérbe került. Az új tantervek, tantárgyi programok bevezetése felmenő rendszerben történt az 1984/85. tanévtől. Az oktatási egységek átalakítása folytatódott: 1982-ben megszervezték az Oktatástechnikai Osztályt az oktatás tárgyi feltételeinek biztosítására. Az oktatás integrációjának második lépcsőjeként 1983-ban a Termesztési Karon megalakult a Környezetrendezési Intézet, a Tartósítóipari Karon pedig az Élelmiszeripari Intézet. A Környezetrendezési Intézet kereteibe került a Kertépítészeti Tanszék, valamint a Tájrendezési Tanszék. A Matematikai és Számítástechnikai Tanszék az Ökonómiai Intézethez került, önálló oktatási egységgé vált a Gyógynövénytermesztési Tanszék. Viszont a Faiskolai Termesztési Tanszék a Gyümölcstermesztési Tanszékkel 1984-ben integrált oktatási egységgé vált. Az Idegennyelvi Lektorátus a Tartósítóipari Kar szervezeti keretébe került át. A Kecskeméti Főiskolai Karon a korábbi három szak (gyümölcs, szőlő, zöldség) és a dísznövénytermesztési tagozat helyett az 1983/84. tanévtől szőlő- és gyümölcstermesztési, illetve zöldség-dísznövénytermesztési szakon indult meg az oktatás. A főiskolai karon Gyümölcs- és Szőlőtermesztési, Társadalom és Gazdaságtudományi, Természettudományi és Műszaki, valamint Zöldség- és Dísznövénytermesztési Intézet létesült. 1986-ra az intézményfejlődés újabb állomásához érkezett a Kertészeti Egyetem. Az átalakulás előtti év statisztikája szerint az oktatók létszáma 237 fő, a kutatóké 50 fő volt, ebből 26 egyetemi tanár, 33 egyetemi docens, 8 főiskolai tanár, 7 főiskolai docens. Ezek közül 5-en akadémikusok voltak, 10-en a tudományok doktora, 52-en pedig kandidátusi fokozattal rendelkeztek. 1986-ban csupán 7 tudományos fokozattal nem rendelkező vezető oktató dolgozott az intézményben. Az Egyetem tudós tanárai közül hárman kaptak Kossuth-díjat (Mohácsy Mátyás, 1949; Somos András, 1956; Ormos Imre, 1962), Állami díj kitüntetésben négyen részesültek (Somos András, 1973; Kozma Pál, 1975; Tamássy István, 1980; Almási Elemér, 1980). 78 Metszés gyakorlat
