150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vimos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet, 1894-1939
átalakulás ügyében nem történt előrelépés. Ugyanakkor kétségtelen, hogy tevékenységének idején a Tanintézet pénzügyileg stabilizálódott, ennek megvalósítása érdekében megszervezte a budai dísznövénytelep kereskedelmi részlegét. Dezsényi Béta távozásához nagyban hozzájárult az 540-05/446-1929. VKM-BM (X.30.) rendelete, amely a Kertészeti Tanintézetet középfokú intézménnyé nyilvánította, ami egyértelmű visszalépés volt az intézeti törekvésekhez és a valóságos helyzethez képest is. A tanártestület és az igazgató közötti feszült viszonyt Dezsényi Béla nyugdíjaztatása oldotta fel. Utóda - az intézmény és a kertészettörténet nagy egyénisége - Mohácsy Mátyás lett, aki a Tanintézet első hallgatói közé tartozott 1897-1900 között. A végbizonyítvány elnyerése után az akkori elvárásoknak megfelelően vándortanárként tanulta tovább mestersége fogásait. Stuttgart, Basel, London, Dahlem, majd az Egyesült Államok voltak tanulmányútjának főbb állomásai. Összesen egy évtizedet töltött külföldön, megtanult három világnyelvet, kivételes tapasztalatra, ismeretanyagra tett szert, amit aztán - s ez is természetes volt akkoriban - itthon hasznosított. 1912-ben került vissza a Kertészeti Tanintézetbe, mint gyakorlatvezető. Az első világháborúban fogságba esett, de ekkor is megtalálta módját annak, hogy általános és szakmai tudását gyarapítsa: megtanult oroszul, s megírta a „Gyakorlati gyümölcstermesztés" című könyvét. 1920-ban megszökött a fogolytáborból, s július 1-től már a Kertészeti Tanintézet gyümölcstermesztési előadójaként oktatott. 1928-ban tanárrá, majd 1930-ban az intézmény igazgatójává nevezték ki. Igazgatói kinevezése után a Tanintézet fejlődése ismét felgyorsult, 1939-re sikerült megvalósítani a negyedszázados kívánságot: a Kertészeti Tanintézet immár hivatalosan is felsőoktatási intézmény, akadémia lett. Valójában már hosszú ideje így működött: szinte minden hallgató rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal. A tanári kar képzettsége, tudományos munkája is magas színvonalú volt, amelyet az 1935-től megjelenő „Kertészeti Tanintézet Közleményei” című kiadvány dokumentált, és közvetlenül segítette a szükséges nemzetközi ismertséget, illetve elismertséget. Mindezek a tények találkoztak a hazai mezőgazdaság belterjesebbé tételének („Kertmagyarország”) kormányzati szándékával is. 49 Ballagás 1937-ben... ... és 1991-ben.
