150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vimos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet, 1894-1939
A kertészeti tanintézettől a kertészeti főiskoláig A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet 1894- 1939 Zsidi Vilmos Egyszerre érezheti magát könnyű és nehéz helyzetben, aki a kertészeti felsőfokú oktatás kezdeti korszakáról akar írni. Első közelítésre egyszerűnek látszik a feladat, mert több kiváló kiadványt vehetünk kézbe, különösen az 1894-1919 közötti időszakra vonatkozóan. Átfogó tanulmányok, elemzések, mi több intézménytörténeti monográfiák nem állnak rendelkezésre. S nem jobb a helyzet a levéltári anyag tekintetében sem: sajnos a második világháború előtti időszakból igen kis mennyiségű iratanyag áll rendezésre. E tekintetben kivételt képeznek a tanártestületi ülések 1908-1920 közötti jegyzőkönyvei. Ezért az intézménytörténet első száz éve csak mintegy "tükör által homályosan” látható: a főhatósági iratokból és részben szakmai folyóiratokból ismerhetjük meg. így a leginkább helyes, ha az egymásból írt intézménytörténeteket megpróbáljuk visszafejteni az első változatig. S ezt az „őskrónikát” használjuk fel a visszaemlékezések és a birtokunkba került egyéb iratok, tanulmányok alapján, helyenként új megvilágításba helyezve az ismert történetet. A Kertészeti Tanintézet alapítása igen rövid idő alatt zajlott: a nem előzmények nélküli intézményt nagyjából két év alatt sikerült tető alá hozni. E munkában hárman játszottak kulcsszerepet: Rudinai Molnár István, Angyal Dezső és Röde Károly. Rudinai Molnár István közel két évtizede állt már ekkor a Vincellér Képezde élén. Kiváló szervező volt, s bőven rendelkezett külföldi tapasztalatokkal is. Helyettese Angyal Dezső volt, aki Entz Ferencnél tanult. Räde Károly főkertész készítette el az üvegházak terveit, s ugyancsak ő felügyelte építésüket. A kormányzat részéről az erkölcsi támogatás erőteljesebben jelentkezett, mint az anyagi segítség. Gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter 1891. február 20-án Rudinait gyümölcsészeti és fatenyésztési biztossá nevezte ki, de valójában a megbízatás a kertészet egész területére szólt. S a következő évben már a kertészeti szakoktatás megszervezésére kapott miniszteri felkérést. A szervezés pénzügyi háttere nem volt kellőképpen biztosítva, de valamennyi támogatást mégis sikerült szerezni a tanintézet felállításához. A Kertészeti Tanintézet szervezésének kényszerű előzményét a szőlőtermesztés válsága, a szőlészetekben hatalmas kárt okozó filoxéravész képezte. A szőlőpusztulás következtében parlagon maradt területeket gyümölcs- és zöldségtermesztéssel kezdték hasznosítani, amihez pedig elengedhetetlen volt a megfelelő szakemberek kiképzése. Az intézményalapítást nem kellett teljesen elölről kezdeni: a Vincellér Képezde gellérthegyi ingatlana jelentette azt az alapot, amelyre a szó szoros értelmében is építeni lehetett. Az intézet elhelyezése mellett fontos feladat volt a szervezeti szabályzat elkészítése. „A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet szervezeti, rend- és fegyelmi szabályzata” szerint a intézményben három szinten folyt a képzés. Felsőfokú képesítést adott a kertészképző tanfolyam, amelynek célja az „elméletileg és 41
