150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)

Schmidt Gábor, Hámori Zoltán: A Budai Arborétum története

2000. január elsejével a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészettudományi Kara - a kényszerű integráció miatt - a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karává vált, az Arborétum nagyobb fejlesztésére továbbra sem volt lehetőség, sőt, rövid időre az Arborétum Felső Kertjének eladása is szóba került a hatalmas intézmény központosító törekvései miatt, de a Budai Karok tanárai és diákjai egységesen kiálltak a kampusz és a Budai Arborétum mellett (2002. március 5-én gyertyás sorfalat alkottak a kampusz körül). 2003-tól a Budai Arborétum - miként a kertet kezelő kar is - a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemmel közösen új intézményt hozott létre, amelynek keretében a Budai Arborétum jövője, helye és szerepe elvitathatatlan.

A Budai Arborétum feladatai és különlegességei (hivatásnyilatkozat)

Az Arborétum elsődleges feladata, hogy bemutató kertként szolgáljon a „Dísznövénytermesztés” tantárgy-csoport „Kertészeti dendrológia” és „Évelő dísznövények” tantárgy-részeinek oktatásához. Megtalálható itt ezért csaknem minden olyan fásszárú és évelő lágyszárú faj és fajta, ami hazánkban díszfaiskolai forgalomban van. A terület változatos mikroklimatikus adottságaival és az öntözés lehetőségeivel megfelelő termőhelyet nyújt az eltérő igényű növények számára is. Csupán néhány, speciális igényű faj hiányzik: a mészkerülő Cal/una vulgaris, Sarothamnus scoparius, Rhododenron fajok, valamint az olyan erősen páraigényes taxonok, mint például a Chamaecyparis fajok retinsópóra-alakjai.

A másik fontos feladat a honosítás. A hazánkba újonnan bekerülő fásszárú dísznövények többek között ebben az arborétumban kerülnek kipróbálásra, majd - kedvező eredmény esetén - előzetes elszaporításra és szélesebb körű elterjesztésre. Erre a terület éghajlati és talaj-adottságainál fogva kiválóan alkalmas. Általában elmondhatjuk, hogy amelyik növény itt jól érzi magát, az az ország bármely részén sikerrel telepíthető, és a nagyvárosok szennyezett levegőjét is elég jól elviseli. (Kivételt képeznek a Ménesi úti támfal alá, valamint a K-porta melletti védett beszögellésbe ültetett melegigényes fajok, melyek megmaradásukat csak a különlegesen kedvező mikroklímának köszönhetik.)

A harmadik feladat a hazai dendrológiai szelekciós munka bemutatása. Ilyenek például a Tilia tomentosa, Juniperus communis, Fraxinus ornus kiónok, a Sorbus fajtagyűjtemény, a Chamaecyparis lawsoniana és a Laurocerasus officinalis hazánkban nemesített fajtái, vagy a Magyar Gyula által a század elején nemesített Lonicera x tellmanniana.

Negyedik, sajnos egyre fontosabbá váló feladat azon növényalkalmazási lehetőségek bemutatása, melyet az oly sokszor szidott városklíma és a globális felmelegedés kínálnak (vagy kényszerítenek?) a kertészek, tájépítészek számára. Az ezzel kapcsolatos szárazságtűrő „hungarikumok” telepítése már az 1950-es élvekben beindult, az 1970-es évek közepétől pedig egyre inkább a szubtrópusi, főképp mediterrán gyűjtemények gazdagítása irányába tart.

157