150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Schmidt Gábor, Hámori Zoltán: A Budai Arborétum története
Nagy Béla tanszékvezető és kezdetben Nádasi Mihály, majd 1971-től Schmidt Gábor arborétumvezetők irányították. Az új telepítések, a Felső Kerttől eltérően, nem rendszertani elosztással, hanem a növények igényeinek figyelembevételével történtek, azaz a hasonló igényűek egymáshoz a lehető legközelebb kerültek. Ezért oly szépek a fenyők, pikkelylevetüek az Alsó Kertben és ezért sínylődnek annyira a Felső Kertben. A „K” fölötti részen többek közt Japáncseresznye-gyűjtemény létesült (eredeti, Japánból származó növényekkel), a Budai Telep üvegházainak helyén pedig Juhar, Aranyvessző, Díszalma, Orgonagyűjtemény és számos egzotikus fafaj kapott helyet. A „K” épület D-i beugrójába kezdettől fogva (1971-től) kerültek mediterrán növények. Legöregebb itt egy Magnólia grandiflora és egy Cercis siliquastrum példány. A Ménesi út alatti támfal fügéi, gránátalmái a 70-es évek végén kerültek helyükre. Ezalatt a Raktárt, a „K” épület felső végét és az „A” épületet fokozatosan nőtte be a vadszőlő. A telepítésektől függetlenül kezdetben nagyon kopárnak hatott a kert, de a növények fejlődése gyors volt. A Kísérleti tér bontása jelentősen megváltoztatta a meglévő „A” és a majdani „K” épület közötti részt közvetlenül a Ménesi út alatt is. Az új "üres" terület nagy kihívás, de egyben nagy tehetőség is volt a növényanyag gazdagítására. A fásszárú fajok-fajták száma az 1975-ös 698-ról 1978-ban 781-re, 1981-ben 846-ra, majd 2003-ban 1721-re bővült. Az „A” épületet délről övező sziklakért az épület átadását követően, szintén az ötvenes évek közepén létesült. A körülötte lévő cserjék beültetése fokozatosan történt meg. Az épület Ny-i oldalának rézsűje aztán a „K” épület építése során megbontásra került és csak az építkezéseket követően alakult ki a mai kép. A „G” épület felől nézve is feltűnő az Alsó Kert fajgazdagsága és a fák méretnövekedése a kiültetés óta. A Raktár mögötti (Ny-i) kapu megmaradt, ahol eleinte egy konténer szolgálta a portaépületet, de a nyolcvanas években már fabódét emeltek erre a célra a kapu mellé. 1986 óta főként az Alsó Kert az, amely helyet ad a minden tavasszal megrendezésre kerülő „Dísznövény” kiállításnak, amely eleinte évente 20-25.000, az ezredfordulót követően 25-30.000 látogatót vonz. A látogatók teljes tavaszi virágpompában, orgonaillatban sétálhatnak végig a szirmukat bontó díszalmák, rózsabokrok és tulipánok közt. A terület 1969 óta arborétum, 1975-ben pedig elnyerte a „természetvédelmi terület” besorolást is. Az Arborétumban él Magyarország legöregebb Parrotia persica-ja. Jelenleg több mint 1700 fás szárú taxonnak ad élőhelyet. A növényanyag összetételét két tényező formálta: a kert rendeltetése és az országban egyedülálló klímája. Megkülönböztetett figyelmet kaptak a „hungaricum”-ok: a hazai dendroflóra kincsei vagy a magyar nemesítés eredményei. A következő oldalon az Alsó Kert fejlődését kísérhetjük figyelemmel a terület DNy-i sarkából (1960 körül, 1970-ben és 2002-ben). 153
