150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Schmidt Gábor, Hámori Zoltán: A Budai Arborétum története
1957-től a Kísérleti Tér vezetői a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék oktatói voltak: Incze Ferenc (1957-1959), Nagy Béla (1959-1964), végül Szántó Matild (1964-1967). A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola vezetősége a 60-as évek végén megszünteti, illetve a városon kívülre költözteti a Budai Kísérleti Teret. Az 1975- ben kiadott évkönyv szerint a Budai kísérleti Tér "az új tantervek célkitűzéseit realizálni már nem tudta". A fűtést szolgáló csőhálózat elöregedett, néhol már teljesen eloxidálódott, és a fűtés központosításának sem voltak meg a lehetőségei. A bontást az Alsógödi Tsz. végezte, a kísérleti tér növényanyaga a Kísérleti Üzem soroksári illetve szigetcsépi telepeire került. A Kísérleti Tér alsó részén lévő buszparkoló betonalapjának egyes részei helyenként ma is látszanak. A 60-as évek nagy építkezései és a hetvenes évek telepítései A „K” épület és a parkoló 1968-tól 70-ig épült, tehát viszonylag gyorsan elkészült. Az épület a kor szocialista szellemének megfelelően mentes lett minden díszítéstől és népszerűén vasbetonból épült. Nem tagadható le, hogy a vasbetonnak sok előnye van (enélkül pl. nem lehetne ekkora tetőkert a „K” tetején), azonban a lehető legkevésbé hajlítható, díszíthető anyag. A „K” épület parkolójának kialakításánál a ferde térszínt kényszerűségből alakították ki. A középen lévő füves terület és a beugrórész eleinte teljesen csupasz volt (később Cupressus sempervirens, Rhus typhina és Albizia julibrissin került a „járdaszigetre”). A Somogyi Imre kollégium a tornateremmel, a sportpályákkal és az étteremmel egy-két évvel később, 1969-től 71-ig épült fel hasonló stílusban. Az "A" épület majdnem 20 évvel korábbi: 1952-ben készült el. Oldalát mára már nagyrészt befutotta a vadszőlő. A „K” épület épitése előtt a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék a „G” épület harmadik emeletén működött. A 70-es évek igen fontos szerepet játszottak az Alsó Kert életében. A „K” épület felépítését követően az első feladat a terep rendezése volt. Ez részben azt is jelentette, hogy helyben elterítették a sitt egy részét, majd némi termőtalajt hordtak rá. Ebből adódik, hogy az Alsó Kert talaja igen heterogén, köves, az eredeti talajszelvényt nem lehet elkülöniteni. A tereprendezési terv Mőcsényi Mihály, a Kertépítészeti Tanszék vezetője (Ormos Imre utódja) munkáját dicséri. A „K” épület keleti oldalán követi az „A” és a „G” épület közötti (Ormos Imre áltat tervezett) kert teraszos elrendezését, míg a „K” épülettől nyugatra enyhe lankával simul a domboldalhoz, egyben pedig a Szüret utca felől bevezető szerpentin-szerű útja napjainkig tehetővé teszi a „K” és az „A” épületek teherjárművel történő megközelítését. Szinte a tereprendezéssel egyidőben elkezdődtek a telepítési munkálatok is. Nem volt olyan év, hogy ne került volna sor tömeges ültetésre. A központi épülettől Ny-ra igen szép tájképi arculatot sikerült kialakítani. Talán itt látható legszebben, hogy az ültetéskor tervezett összhatás milyen nagyszerűen valósul meg a nagyrészt a 70-es években telepített növények által. A kiültetési munkákat a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék munkatársai, főképp 151
