150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Schmidt Gábor, Hámori Zoltán: A Budai Arborétum története
A keresztben vezető, murvával leszórt sétányok szintén eltűntek, ma gyep borítja az egész területet, középen bal- és jobboldalt Thuja orientalis-sál és Taxus baccata-val. A gyepben egyedül egy kis kőedény maradt az alsó részen és Bereczky Máté szobra az „F” épület előtt, kőlépcsővel és két kőpaddal körülvéve. A Dísztéren nagyobb mérvű kiültetés legutóbb 1994-ben történt, amikor az Arborétum fennállásának 100. évfordulójára több ezer tulipánhagyma került elültetésre. A Felső és az Alsó Kert között A Tanintézetet körülvevő utcák a századfordulón csupaszok voltak. Az úttesteket eleinte még kockakő sem borította, az egész Gellérthegyre jellemző szőlőtáblák elérésére bőségesen elegendő volt a földút is. A Szüret utca helyén ekkor még csak egy mély árok húzódott, amelynek Ny-i oldalán házak helyett szintén szőlőtáblák terültek el. A XX. század közepére a Somlói és a Ménesi út szinte kizöldült a húszas években ültetett korai juhar fák (Acer platanoides) által, amelyek sűrű árnyat adó alagúttá nőttek. A század végére a nagy fák sajnos kipusztultak és a mindent elfedő aszfalt reményt sem ad arra, hogy még egyszer olyan árnyas sétánnyá váljanak, mint azokban az "édes" hatvanas években. A Ménesi út és környéke az ötvenes évek óta tehát csak a növényzetet tekintve változott. A század közepén összefüggő juharsor adott árnyat a nyári melegben, később a fák kezdtek megritkulni. A kilencvenes évekre csak az „A” épület előtt maradt néhány példány. Helyettük Crataegus laevigata ’Paul’s Scarlet’-ekét ültettek, amelyeket azonban erősen károsít a levéltetű, az atkák és az emberek (autós) vandalizmusa. A galagonya az ezredfordulóra javarészt kipusztult, pótlása zömében magas kőrissel (Fraxinus excelsior ’Westhof’s Glorie’) történt. Ez a faj - egyelőre - jobban bírja a nagyvárosi ártalmakat, de a parkoló autókkal szemben ugyancsak védtelen. Az Arborétum Felső és Alsó Kertjének tégla- és vaskerítése máig változatlan maradt. A kerítést helyenként (pl. a Villányi úti részen) csodálatosan befutotta a borostyán, máshol lőne, vadszőlő, iszalag kapaszkodik a rácsra. A téglalábazat a Felső Kert alján több mint 100 éves. A Budai Kísérleti Tér tündöklése és átalakulása Ugyancsak Röde Károly volt az, aki 1983-94-ben a Kísérleti Telep felépítésénél bábáskodott. Az ekkoriban használatos „üzem” elnevezés ugyan sántított, mert a telep költségellátmányból gazdálkodott, de különös elismerést jelentett, ha egy hallgatót tanulmányai befejezése után gyakorlati oktatóként a Tanintézet alkalmazott. 1913- tól 1923-ig Kolecsányi Kálmán vezette a Kísérleti Telepet és egymaga adta elő a „Dísznövénytermesztés” tárgyat. 1926-ig fa- és vasvázas üvegházakból, zöldség- és dísznövény-kísérleti táblákból állt a telep. Volt külön szőlőhajtató ház, 147
