150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Schmidt Gábor, Hámori Zoltán: A Budai Arborétum története
A második világháború pusztításait követően 1949-ben kezdődött a vontatott felújítás, amely 1964-ig tartott (ekkor már az Alsó Kert kb. 2 kataszteri holdja is az Arborétum részévé vált). Az Arborétumért szakmailag felelős Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszéket ekkor Domokos János vezette, aki az 1950-es évektől a Növénytani Tanszékkel szoros együttműködésben (vezetője: Kárpáti Zoltán majd Terpó András) meghirdette a pannon flórakincsek kertészeti feltárásának és begyűjtésének máig is időszerű programját. Az Arborétum vezetője hosszú időn át a Dísznövény Tanszék dendrológus tanára, Nádasi Mihály. Nevéhez fűződik az Arborétum háború utáni rekonstrukciója, majd gazdagítása, elsősorban a Domokos-Sípos- Kárpáti által begyűjtött Kárpát-medencei fajtákkal, fajtajelöltekkel, szelektált klónokkal. Ez utóbbiak többségükben az Alsó Kertben, az „A” és „G” épület közötti új területrészen kaptak helyet. A kertrész terveit az Intézmény messze földön hírneves kerttervező tanára (és egyben a Kertépítészeti Szak megalapítója) Ormos Imre készítette. Nagy előrelépést jelentett az öntözőrendszer kiépítése 1963-68-ban. így már a kényesebb - főként örökzöld fajok - megtartása is sikerrel járt. Ekkor már, a nagyobb biztonság végett, nem egy, hanem mindjárt kettő vagy több példány is kiültetésre került ugyanabból a taxonból. Csodás a nárciszgyűjtemény, amely ma is több mint száz, törzskönyvezett fajtát foglal magában, és amelynek több tízezer virága minden áprilisban felejthetetlenné teszi a Felső Kertben eltöltött sétát. A Dísztér A Dísztér a kezdetek óta az iskola legreprezentatívabb nyílt tere volt, körülötte az „E” és „F” épülettel, amelyek a Tanintézetet 1894. november 25-ei megnyitására felépültek. Az „F” épület volt az Igazgatósági Épület irodahelyiségekkel, könyvtárral, igazgatói és intézői lakással. Utóbbi három szobából, konyhából, kamrából, fürdőszobából, az alkalmazott szobájából állt. Az igazgatói lakáshoz négy szoba járt. A földszinti részen volt a virágkötészeti gyakorló, a növényélettani és kórtani gyűjtemény és az igazgatói pincehelyiségek. A hamarosan elkészült (mai „D”) épület földszintes elődje volt a Tanítási épület növénytani, fizikai, kémiai, trágyatani előadóteremmel, rajzteremmel, fényképészeti sötétkamrával. Alatta a pince szerszámkamrákból, aszalóhelyiségekből állt. Végül a „Lakások” épületrész - amely ma az „E” épület - helyiségei eleinte hálótermek voltak, majd az új internátusba költöztek a növendékek, és az épületben a kertészeti szaktantárgyak előadótermei kaptak helyet. A Dísztér képét eleinte gazdag virágpompa, barokkos kialakítású szimmetrikus ágyak és útrendszer uralták, rózsagyűjteménnyel. A II. világháború után csökkent a díszítettség, de az utak nagy része egészen a 70-es évekig megmaradt. A hajdani barokkos kialakítást ma csak a szimmetrikus térforma és a tér tetején lévő két kis ágy és az alsó kapu előtti, ún. kifliágyak szimbolizálják, amelyeket ősztől tavaszig kétnyáriak, majd hagymás évelők, nyáron pedig egynyári virágok díszítenek. 145
