150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Papp János: 150 év Entz Ferenc útján
150 év Entz Ferenc útján Papp János A kert, a kertészet ősidők óta az emberiség kultúrájának része, környezetének egyik legismertebb helye, a természettudományos műveltség és az életszínvonal egyik megjelenítője. Hazánk történelmi és gazdasági fejlődésében a kertészet szerepe és jelentősége évszázadokon keresztül szürkeszabottan érvényesülhetett. A polgári fejlődés előrehaladtával, a mezőgazdasággal már közvetlen kapcsolatban nem lévők számának növekedésével, a városok és községek közterületeinek gyarapodásával és a kertművészet alkalmazásának egyre fokozódó igényével párhuzamosan hazánk területén is napirendre került a kertészet és a hozzákapcsolódó ágazatok fejlesztésének szükségessége. Ezek a tényezők tették indokolttá a XIX. század közepén a kertészeti szakemberek önálló képzésének megindítását Magyarországon. Korábban hazánk területén a kertészet ágazatai közül csak a szőlőtermesztés és a borászat szakmai színvonala, valamint árutermése volt elismerésre méltó. 150 évvel ezelőtt még az osztrák elnyomás sötét korszaka árnyékolta be Pest és Buda mindennapjait. A hazafiak már e nehéz időkben is a magyar nemzet, az ország jövőjéről gondolkodtak, készülve az országépítés halaszthatatlan feladataira. Entz Ferenc ezek közé a hazafiak közé tartozott. A sors véletlene minden ember életében jelentkezik, de a véletlen nyújtotta lehetőséggel tudni kell élni. Az 1848/49-es szabadságharc hős honvédorvosát eltiltották orvosi hivatása gyakorlásától, ezért más területen kellett hazáját szolgálni. Egy tehetséges ember alkotni akarását még a zsarnok osztrák elnyomás sem tudta kalodába zárni. A kertészet szeretete és jövőbeni szerepének felismerése érlelte elhatározását, hogy további munkásságát a magyar kertészet szolgálatának szentelje. 1853-ban Entz Ferenc csak a megszállottak prófétai hitével reménykedhetett abban, hogy az általa alapított „Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet” tevékenysége történelmileg is igazolódni fog. A Pesten alapított intézmény 1860-ban új feladatkörrel a Gellért hegy déli oldalán kezdte munkáját, ahol a mai napig teljesíti hivatását. Intézményünk jogelődje alapításának 150 éves jubileuma több emberöltőnyi időszak áttekintésére nyújt alkalmat. Nem a történészi igényességgel végzett elemzés alapján az intézmény fejlődésében három nagyobb, jól elkülöníthető szakasz különböztethető meg. Az első az alapítástól az első világháborúig tartó időszakban a sok szervezeti változás közben a kertészeti felsőoktatás megalapozódott, fejlődése töretlen volt. A második, a trianoni béke-szerződéstől a II. világháború végéig tartó szakaszban Mohácsy Mátyás nevével fémjelzett fejlődés következett be. 1939/40-es tanévben már Magyar Királyi Kertészeti Akadémián, 1943-ban Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán folyt az oktatás. Az intézmény az 1946/47-es tanévtől az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőtőgazdaságtudományi Karaként már egyetemi szintű képzést nyújtott. 1953 szeptemberében ismét önálló Kertészeti és Szőlészeti Főiskola alakult, amely további szervezeti változások során 1968-ban a Kertészeti Egyetem, majd 1989-től a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem nevet vette fel, ennek megfelelő képzési feladatokkal. 11
