Főiskolától egyetemig. Dokumentumok a felsőbb színtű kertészképzés történetéből II. 1945-1953 - A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 2. (Budapest, 1996)
Dokumentumok (Forrásközlés)
[...] ‘51 őszére. [...] egy óriási terület ott maradt parlagon. [...] felajánlották ezt a soroksári területet a Kertészeti és Szőlészeti [...] főiskolának, [a Karnak] hogyha akar, akkor itt rendezzen be tangazdaságot. [...] a területtel együtt kaptak egy Varga Ernő nevű nagyon kitűnő mezőgazdászt és rendes embert, akinek azonban semmi kedve nem volt ehhez, mert ő tulajdonképpen a mosonmagyaróvári gazdasági akadémiának volt a tanára. [...] és mindenáron vissza akart oda menni. Azonkívül nem volt kertész, hanem mezőgazda volt, és folyton azt mondta, hogy ő a ketészethez abszolút nem ért, és ő ezt nem akarja és nem csinálja. [...] Tehát kerestek valakit. [...] a kertészeti főosztály vezetője a Valdhauser Pali volt. [...] nekem testi-lelki jóbarátom a főiskolán, illetve a tanintézetben [...] valószínűleg tőle tudták meg, hogy én kiröpültem a minisztériumból, és kapható vagyok. Behívtak, és megkérdezték, hogy elvállalom-e. [...] Elvállaltam, úgyhogy kineveztek 1951 őszén valamikor a soroksári tangazdaság igazgatójának]...] Ott azon az 1800 holdon nem volt egyetlen egy épület sem, egyetlen egy üvegház sem, a világon semmi [...] Kijött a tűzoltóság és lángszórókkal leégette a gazt. És akkor elkezdtünk ott tényleg a semmiből [...] Munkatársakat kellett gyűjteni, munkásokat kellett szerezni. Gépeket kellett szerezni, a tervbe be kellett vetetni, hogy tervpénzt kapjunk, ugye mert akkor tervgazdálkodás volt [...] A főiskola [a Kar], abszolút tökéletes módon segített. Nem volt olyan kérdés, amit ne azonnal és promt el ne intéztek volna [...] Ormos Imre, aki nekem tanárom volt. Azzal nagyon megszerettük egymást és jól együtt dolgoztunk Okályi Ivánnal, akit már említettem, hogy negyvenötben együtt dolgoztunk. Somos Andrással, a zöldségtermesztési tanszék vezetőjével. És borzasztó boldogok voltak, mert nemcsak tangazdaságnak volt ez alkalmas, hanem kiderült, hogy minden professzornak vannak ilyen dédelgetett kísérleti ügyei, amiket addig vagy sehol nem csinálhattak meg, vagy ha igen, akkor valahol ötven, vagy száz, vagy kétszáz kilométer távolságban. [...] Hozzátehetem, hogy négy év múlva élüzem lettünk. [...] Elmentem Mezőkövesdre munkaerőket szerezni. Nem summásokat, hanem akik letelepedtek ott, alkalmazottakat [...] én tudtam, hogy én itt szakami munkát öt percig nem fogok tudni végezni. Nekem itt kizárólag szervezőmunkám, személyzeti munkám és főként fölfelé verekedni valóm van. [...] kellett szereznem egy abszolút homoki szakembert. [...] Elmentem Kreibikhez [Kreybighez] és mondtam, hogy könyörgök, hogy kerítsen nekem egy homoki szakembert. Szerencsém volt, mert egy vagy két nappal előtte járt ott egy remek homoki szakember, Mándi Ferenc, aki a Nyírségben volt 93
