Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

Előszó

Előszó A diósgyőri kohászatban a Csavar- és Húzottáru Gyár a szeg, csavar- és húzott termékek gyártása, korszerűsítése, gyártmány bővítése révén fejlődött műhellyé, üzemmé, gyáregységgé, majd önálló társasággá. A fellelhető dokumentumok szerint, a gyáralapítást követően már 1781-ben az egyik legősibb termék, a szeggyártmányok iránt oly nagy volt a kereslet, hogy Rohnicról kellett kovácsokat hozni a megrendelések maradéktalan teljesítése érdekében. A gyártmányokat és műhelyeket az igények figyelembe vételével folyamatosan fejlesztették, így 1794-ben már hat hámor, egy szegverő és egy szerszámkovács műhely, ezekben 8 frisstűz, 2 nyújtótűz működött. Jelentős fejlődés a vasúti sínhálózat rohamos bővítése miatt következett be. Az 1860-as években még nem alkalmaztak alátét lemezeket, a síneket a talpfára ültetve sínszegekkel rögzítették. A terhelések növekedésével a sínek állékonysága érdekében vezették be az alátét lemezeket, majd az egyéb kapcsolószereket, a sínszeg helyett a tyrefond csavarokat. A legjelentősebb változás a gyár életében 1867-ben történt, amikor döntés született a Vasgyár új helyre, a jelenlegi helyére való telepítésére. A gyár ugyanis e helyen kezdett igazán fejlődni. A fejlesztés célja elsősorban az ország vasúti sín- és sínkapcsolószer igényeinek maradéktalan teljesítése volt. Államérdekből előtérbe került a hídépítésekhez szükséges hengerelt szelvények és egyéb termékek gyártása is. Honvédelmi szempontból pedig az acélöntvény, a kovácsolt és húzott termékek gyártása vált fontossá. A gyár folyamatos termeléséről levéltári adatokkal 1879-től rendelkezünk. Az 1870-1878 közötti időszakról csak szórványosan találhatók adatok. Sínszeg, csavar- és szegecsgyártás a „zárszámadásokéból 1883tól, míg a sínek és sínkapcsolószerek gyártása 1879-től mutatható ki. Ez nem azt jelenti, hogy korábban nem volt gyártás a szóban forgó termékekből, de nem vezettek elkülönített nyilvántartást. A sínszeg-, csavar- és szegecsgyártó műhely létesítéséről 1880-ban született döntés. A műhely kialakítását a finomhengermű épületében határozták el, ahol 1882 augusztusában az üzemet már munkába is állították. Termelési adatokat azonban először csak 1883-ban (58 tonna) jegyeztek fel. 1890-ben új hengerde építése vette kezdetét és javaslat született a csavargyári berendezések fejlesztésére is. 1897-ben az új hengerdében beve-