Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A Salgótarjáni Acélárugyár története 1868-2007

összegzés alapján született, az Acélgyár privatizációja előtti és utáni helyzetről, a változásokról szól. Az újságcikkben foglaltak szó szerint a következők: „Maradékgyár Szálai úr kapitalista észrevételei a salgótarjáni kohászatról A Salgótarjáni Acélárugyár udvarán időnként feltűnik egy vakítóan tiszta, sötétkék overallt viselő ősz férfi, aki a csarnokok között meg-megállva a szájához emeli a kezét és mond valamit a tenyerébe. Messziről nézve úgy tűnhet, mintha magában beszélne. Az őszülő embert hetente kétszer-háromszor látják a gyárban. Metálszürke BMWvel érkezik a főkapun át. A kék munkásoverallt fent, a vezérigazgatói irodában szokta fölvenni, mielőtt a csarnokokba indul. Volt idő, amikor a közelében tartózkodó munkások azt hitték, magában beszél és cinkos mosollyal összenéztek a háta mögött. Később kiderült: egy parányi diktafont tart a kezében és abba mondja észrevételeit. E rövid megjegyzéseket azután kemény döntések követték: munkahelyek szűntek meg, épületek tűntek el a gyárudvarról, gépsorokat állítottak le. A gyárban ma már senki nem mosolyog azon, ha azt látja, hogy Szálai József elnök-vezérigazgató a tenyerébe beszél a gyárudvaron. Január 6-án rövid téli szünet után újraindult a termelés a Salgótarjáni Acélárugyárban (SAC). A kilencvenes éveket állami tulajdonban átvészelő nagyüzem történetében válságos és vegetáló korszakok váltották egymást, eközben a városközpontból kivezető völgyet szinte teljes keresztmetszetében Gyári körúton