Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

Ajánlás

kitolta át Szálai József és munkatársi gárdája. A kortársak a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak az eltelt évtized „arculatváltásáról" ebben a mikrorégióban. Az ünneplésre, vagy visszaemlékezésre harmadik ok az 1868-as alapítású Salgótarjáni Acélárugyár jogutódjának beintegrálása az alsózsolcai központba. Évszázados hagyománya van annak, hogy egy-egy cég, üzem, gyár megírja és közreadja történetét. Ezzel óriási segítséget nyújt egyfelől a magyar ipartörténet, másrészt egy-egy település történetének monografikus feldolgozásához. A Csavar- és Húzottáru Gyár jogelődjének története szerepel a Miskolc monográfia korszakköteteiben. A monográfiával párhuzamosan egy sorozatot indított Miskolc város a Megyei Levéltárral közösen. A sorozat „ Tanulmányok Diósgyőr történetéhez " címen 1996—2007 között 18 kötetet jelentetett meg. Ebben az egykori gyáróriás történetének különböző területeit mutatták be a szerzők. A sorozatba kívánkozik a Csavar- és Húzottáru Gyár, valamint jogelődjeinek története is. A feljegyzések és levéltári források szerint a hámori vasgyár legősibb, egyben legkeresettebb termékei a szeg gyártmányok voltak. Számos szakmatörténeti feldolgozás foglalkozik a kovácsmesterséggel, vagy a kovács céhhel, s azokkal a speciális ismeretekkel, amelyekkel a patkókovács, a reszelővágó, a szegkovács, a zablakészítő, a fegyverkovács, a lándzsakészítő vagy éppen a szerszámkovács rendelkezett. A vasat, a tömb-, rúd- vagy lemezacélt feldolgozó mesterségek a XIV. századig vezethetők vissza. A szeg szavunk is, mint hegyes végű fémrudacska, 1300-ban fordul elő, s nyelvészeink szerint ugor kori emlékünk. Ennek a szónak a nyelvújítás korából származó változata a szegecs szavunk, s a magyar nyelv árnyaltságára utal, hogy ma már különbséget teszünk a szeg és a szegecs között, az egyes termékféleségek névváltozatainak gazdagságáról nem is beszélve. A kiadványban a történeti régmúlt, a gyártörténeti közelmúlt és a jelen, vagyis a Szálai József neve által fémjelzett utóbbi két évtized nagyszerűen megfér egymás mellett. Ami most a jelen, idővel történészek nélkülözhetetlen forrásává válik. Ebben a reményben ajánlom ezt a forrásértékű munkát minden olvasó számára sok szeretettel. Dobrossy István megyei levéltárigazgató