Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A Csavar- és Húzottáru Gyár történeti előzményei és fejlődési szakaszai

a sínek hossza is. A „vaspálya" hengerelt tennék igényével kapcsolatban meg kell emlékezni a sín, heveder, kötőcsavar, sínszeg és csavar mellett az alátét-lemezekről is. A síneket a talpfára ültetve sínszegekkel rögzítették. A terhelés növekedésével a sínek állékonysága érdekében vezették be az alátétlemezeket, melyek a hengersoroknak a kötőszergyártóknak újabb feladatot és foglalkoztatást biztosítottak. A pályasínek mellett megjelenik a vasúti váltó, kitérő (csúcssínek, vezetősínek) is.

108 Az évek során bekövetkezett gyártásfejlesztés jelentős volt. Id. Kerpely Antal az Ezred évi Bányászati, Kohászati és Geológiai Kongresszuson (Budapesten, 1896. szeptember 25-26-án) tartott „Vaskohászatunk a Millennium idejében" c. előadásában

109 olvasható, hogy: Diósgyőrben 1895-ben 65 714 tonna acélterméket, 3 738 tonna acélöntvényt, 3 026 tonna vasöntvényt gyártottak. Az acéltermékek megoszlása pedig: 44 700 tonna vaspályasín, 3 328 tonna hengerelt rúdáru, 5 200 tonna hídszerkezeti termék, 9 810 tonna vasúti kapcsolósín, 2 676 tonna egyéb acél gyártmány, 75 474 tonna a feldolgozott nyersvas. Diósgyőr a 65 714 tonna acéltermékkel a Rima-Murány-Salgótarján Vasmű Rt. (Salgótarján, Ózd, Nádasd) összesen 106 556 tonna termelése mögött az ország második legnagyobb acéláru-termelője (szab. csász. és kir. államvasút társaság vasgyára - Resica és Anina együttesen - is csak 55 307 tonna acélárut termelt). Ketpely számítása szerint 1895-ben Diósgyőr adta az ország acéláru termelésének 22,7%-át. A Csavargyár közvetlen elődje 1883-tól működött, mint Szeggyár. Annak idején a Hcngerdével alkotott egy gyáregységet. Új helyére - a volt elektromos központ kazánház épületének helyére - a későbbi Csavargyár épületébe az 1930-as évek közepén (1934-ben, más szerint 1935-ben) költözött.

110 A sínfelépítmény gyártása 1961-től tartozik a Csavargyár részleghez, addig a Finomhengermű üzem részeként működött. Előbb a szeggyárban, majd a csavargyárban üzemeltetett meghatározó gépek közül néhányat a következő oldalakon láthatunk.

111 108 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. Miskolc. 1997. 19. o. 109 Jung-Kiss-Sélei-Sziklavári: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig. Miskolc, 2004. 68. o. 110 LKM Gyárismertető. Csavarok és kötőelemek gyártása fejezet, 1977; Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003. Miskolc, 2004. 29. o. 111 Lovász Tivadar magángyűjteményéből.