Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)
A Csavar- és Húzottáru Gyár történeti előzményei és fejlődési szakaszai
A vasutak részéről megfogalmazott elvárások, a minőség, a menynyiség és a szerel vén y méret tekintetében 1888-ban arra az elhatározásra késztette a gyár vezetőségét, hogy a régi sínhengerdét a növekvő hídszerkezeti acélok gyártása céljából a síngyártás alól mentesítse és egy új épületben egy másik, a modern technika minden igényének megfelelő reverzáló sínhengermű felépítését tervezze meg. A terv elkészült, az építés 1890-ben elkezdődött, a sínhengerlés pedig 1892ben az új hengerdében megindult. A diósgyőri gyár fejlődése 1890-ben még szembetűnőbb volt, mint 1885-ben. A helyi érdekű vasutak, valamint a villamosvasutak rohamos fejlődése következtében, a sín-, váltó és hídanyag megrendelésekkel, továbbá acélöntésű és kovácsolt alkatrészeknek mozdonyok, gőzgépek és hajók részére való szállításával a gyár úgy el volt halmozva, hogy a munkások számát 5 297 főre kellett növelni. A gyár további rohamos fejlődése következtében 1895-ben a termelt készáru mennyisége 73 606 tonnára növekedett, ami az 1880 évi mennyiségnek kereken 1 750 százaléka. Az elmúlt 15 év eredménye bebizonyította az diósgyőri gyár elvitathatatlan életképességét, amivel kiharcolta magának a vasiparban a vezető helyet mind mennyiségben, mind minőségben egyaránt. 86 Diósgyőrben már régebben bevezetett hadianyaggyártás fejlesztése érdekében és a lafetta-tengelyek előállításához szükséges sajtóberendezéseknek a kovácsműhelyben való elhelyezése miatt szükségessé vált 1902-ben, hogy ott addig elhelyezett húzógépet és az azt kiszolgáló egyéb berendezési tárgyakat áthelyezzék a váltóműhelybe. Az átte* 87 lepítést az év folyamán meg is kezdték. A foglalkoztatás mértéke az előző évekhez képest nem javult. A vállalat budapesti igazgatósága az üzem helyzetéről jelentésében a következők szerint számol be: „1902 decemberében Diósgyőrött a síngyártás és az ezzel kapcsolatos gyártmányok termelése terén jelentős visszaesés volt, 1903 márciusában pedig a hengerde és kikészítő86 Kiszely Gyula összeállítása a diósgyőri gyár termelési és pénzügyi helyzetéről 1868-1960. Kézirat. 87 Dgy. Lt. 30589/1902.
