Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri új vasgyár 1868-1960

a szükséges ollót a sínek levágására, valamint sínek átfúrására szolgá­ló gépeket. Elkészültek a kiszolgáló üzemek is. A gyár már szinte indulása pillanatában súlyos technikai és pénz­ügyi nehézségekkel küzdött. A zavarok leküzdésére a Pénzügyminisz­térium a legkiválóbb szakembereket küldte ki. A technikai hibákat kiküszöbölték. A pénzügyi nehézségeket azonban nem sikerült elhárí­tani. A diósgyőri gyárat a csőd és a bezárás veszélye fenyegette. így érkezett el az 187l-es esztendő, amikor a magyar országgyűlés az 1872. évi állami költségvetést tárgyalta. A pénzügyi tárca költségve­téséhez - melyben a diósgyőri vasmű költségvetése is bennfoglaltatott - Mocsáry Lajos, az akkori balközép egyik vezérszónoka, Miskolc képviselője szólt hozzá. Szerinte a diósgyőri gyár 3 millió forintba került és emellett évente több százezer forint veszteséggel dolgozik. A diósgyőri gyárat a legszerencsétlenebb vállalatnak tekintette. Felszóla­lásának további részében a gyár 1868-1871. évi veszteségeit részle­tezte, végül határozati javaslatot terjesztett a ház elé: ,, A Pénzügymi­niszter utasíttatik, hogy a diósgyőri új vasgyár üzletét szüntesse meg." Az 1871-ben indított hengerde A határozati javaslathoz Szontágh Pál képviselő szólt hozzá. Kije­lentette, nem járulhat hozzá a határozati javaslathoz, mondván: „nem­csak azért, mert ezáltal veszélyeztetnők és elveszítenők nagyobb ré-

Next

/
Thumbnails
Contents