Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A Diósgyőri-Hámori Vasgyár 1770-1870

Az 1848-1849-iki szabadságharc idején Diósgyőrben szuronygyár létesült, amely Szemere Bertalan belügyminiszter véleménye szerint a legjobb és legcélszerűbb készületű szuronyokat gyártotta a magyar honvédsereg számára."

1 Munkáslétszám a hámori vasgyárnál 1848. október 21-én 6 mérő, hutman, hajdú 2 asztalos és fúvókészítő 9 ács 16 bányász 7 favágó 36 szénégető 14 fuvaros 5 röster és pocher (pörkölő és zúzó) 15 nagyolvasztó munkás 30 friss és streck feuer munkás 5 balta kovács 8 őr 11 tanonc 17-24 évesek 11 összesen: 172 fő, közte kilenc magyar nevű munkás."" A diósgyőr-hámori vasgyár megszűnése Az újmassai vasolvasztó működésében négy évtized múlva újból a vízhiányból eredő gyakori üzemszünet idézett elő mind sűrűbb zavarokat. A Garadna vize lassan, de folyamatosan csökkent. Száraz évszakokban a vasolvasztóhoz és hámorokhoz szükséges vízierőt a két patak sem tudta biztosítani. Ezért a társulati ülés 1851-ben elhatározta a nagyolvasztónál egy vízoszlopos fújtató felszerelését, ami 1853-ban 13 118 forint költséggel meg is történt. A költséges kísérlet azonban nem vált be. A vízoszlopos fújtatót rövidesen el kellett távolítani. Helyette vízikerékkel ellátott közönséges hengeres fújtatót kellett beállítani, amely mindvégig kiszolgálta a nagyolvasztót. 21 Országos Levéllár. 1848-1849-iki Belügymin. Ein. 1849. évi 330. sz. Szendrei János: Miskolc város törtenete. Miskolc, 191 1. IV. kötet 140. o. 22 Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919. Miskolc, 2003. 118. o.