Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

Előszó

120 kV-os vasgyári szabadtéri csatlakozásának építése, az OVIT 120/35 kVos alállomásának szerelése, 1954-ben a gyár „C" telepének és a 10 000 m

3-es víztárolójának megépítése, 1955-ben a gyári lakótelep ivóvíz-rendszerének kiépítése, majd 1959-ben a földgáz megjelenése, a generátorgázzal való tüzelés visszafejlesztése és még sok minden más, ami a könyvben megtalálható. A nagy múltú diósgyőri kohászatban minden időben jelentős szerepet tulajdonítottak az energiaellátásnak, hisz a kohászat termékeiben annak költséghányada meghatározó volt. Ezért az energiaellátás irányítását is fokozatosan fejlesztették, a XX. század második felétől már osztatlan munkakörben, főenergetikusként látták el e feladatot igen kiváló szakemberek, így: Platthy Elemér, Kapcsos Pál, Fejér Zoltán, dr. Gábor Béla, dr. Szarka Tivadar, dr. Barkai Barnabás és Takács János. Szeretném hinni, hogy a könyvben sikerül a nagy múltú patinás gyár energiaellátási rendszerét bemutatni és ízelítőt adni a valóságról, a fejlődésről, a szakma művelőiről. E könyvben megkülönböztetett figyelmet érdemel három vezetői visszaemlékezés, akiknek ezúton is megköszönöm fáradozásaikat és emlékeik közreadását. Köszönöm volt munkatársaimnak az adatgyűjtésben és gépírásban nyújtott önzetlen segítségnyújtását, a Kohászati Múzeum valamennyi dolgozójának segítőkész támogatását. Köszönet illeti a lektorokat, a szerkesztőt, a technikai szerkesztőket, a kiadás támogatóit, s végül, de nem utolsó sorban dr. Szarka Tivadar professzor urat az „Utószó"ban rögzített elismerő szavaiért, ami - bevallom, hogy a sokszor éjszakákba nyúló fáradságos munka után - igen jól esik és számomra sok mindent kárpótol. A szerző