Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

Két- és háromsoros álló és részben álló, részben fekvő szénégető boksa (Kerpely Antal 1873) Levegőjáratot képeztek ki, majd födémmel látták el a farakást. A födém két 10—15 cm vastag rétegből állt: a belső anyaga pázsit, moha, lomb, gally, szalma, stb. volt, a külső pedig por, pl. szénporral kevert talajföld. Egy-egy boksában 50-100 m

3 fát halmoztak fel, azt 12-18 nap alatt égették ki, majd néhány napon át hütötték és részleteiben bontották. A rakásoláshoz a keményfák dorongjait 4 láb (1,26 m), a puhafákat 5 láb (1,58 m) hosszúra darabolták, s ha azok átmérője meghaladta a 6 hüvelyket (15,8 cm-t), akkor felhasogatták. Tuskót, gallyfát külön-külön égettek és a gyökerek közül is keményfa esetén az egy hüvelyknél (2,6 cm-nél), puhafa esetén pedig a két hüvelyknél (5,2 cm-nél) vékonyabbakat elkülönítették. A különböző fajta fákat azonos boksába csak égési hasonlóságuk alapján csoportosíthatták, a következő összeállításban: • tölgy, bükk, gyertyán, kőris