Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

II. A Diósgyőr-hámori vasgyár 1770-1870

A Diósgyőr-hámori vasgyár megszűnése A szabadságharc leverése után az abszolutizmus által teremtett feltételek semmiképpen sem segítették elő a magyar gyáripar fejlődését. A kohók technikai felszerelése és gépesítése tekintetében kevés fejlődés tapasztalható. A század elején Angliában a nagyolvasztók fújtatóit már gőzgéppel hajtják és a drága faszén helyett már koksszal fűtenek. A vízierővel mozgatott frisselőkalapácsok és nyújtóhámorok helyébe gőzerővel hajtott hengerművek lépnek, a frisstüzeket felváltják a kavarókemencék. Az újmassai nagyolvasztó helyszínrajza 1868-ból Az újmassai vasolvasztó működésében négy évtized múltán újból a vízhiányból eredő gyakori üzemszünet idézett elő mind sűrűbb zavarokat. A Garadna vize lassan, de folyamatosan csökkent, száraz évszakokban a vasolvasztóhoz és hámorokhoz szükséges vízierőt a két patak nem tudta biztosítani. Ezért a társulati ülés 1851-ben elhatározta a nagyolvasztónál egy vízoszlopos fújtató felszerelését. A diósgyőri vashámor létének utolsó szakaszában 191 munkást foglalkoztatott.